|
|
|
Megálltam az ablakod előtt,
s bámultam egy vödröt mielőtt
leoldottam volna a szíjat,
melyet rámkötöttél, hogy ne sírjak.
S jöttek ezrével a szép emlékek,
mik rólad szóltak, veled éltek,
s léptem tovább a gondolatra,
melyet elültetél az én agyamban.
REFR:
Elültettél egy gondolatot,
az agyamban egy csöpp kis magot,
mely arra vár, hogy én mint gazda
sokat gondolkozzam rajta.
És kár, hogy ilyen rövid az élet,
mert nem nőhet tovább az ültetvényes,
amit Te faragtál az én agyamba
magadról mély nyomokat hagyva.
Túrára indulok az agyam körül,
megfejtem, hogy mi van belül,
mi ennyire nyomaszt engem
s mitől az órám sem jár régen...
REFR.
