|
|
|
| Előadó: | Szulák Andrea |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Valla Attila Gordon Matthew Thomas Sumner |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mondd, mi szükség van arra, hogy mindenki elveszítsen valakit? Akit nagyon szeret… Még idő előtt…
Csak egy újabb hír volt a sok között,
Hogy egy jó arc végleg elköltözött,
Pedig nem akart menni, én megesküszöm,
Csak átlőtték, átlökték a küszöbön,
Őt is, mint sok ezer mást,
És nem magyarázták az őrült húzást,
Jöttek, lőttek ez volt a dolguk,
Állati ösztön, az emberi sorsuk.
Mit mondjak, bénák a szavaim,
Ütni kéne egy nagyot most valamin,
De nem lesz jobb, megmarad a sokk,
Semmit se tehetek, ez nem túl sok,
Hát mondok egy imát, gondolok Rád,
Itt maradsz velem egy életen át,
Mert emlékszem most is mindenre,
Úgy néztem Rád, mint Istenre!
Refrén:
Te vagy minden szó,
Örök állandó,
Te vagy minden szín,
Öröm és vad kín,
Soha nem múló.
Ez is Rólad szól,
Hogyan mondjam jól,
Te vagy minden dal,
Mosoly és sóhaj,
Te vagy mindenhol…
Más a törvény, mert más a föld,
Valaki ma este is csőre tölt,
És vérszínű lesz az éjszaka,
S végleg eljön a halál évszaka,
És nincs esély, hogy ez változik,
Meghalnak az álmok itt,
Mert rossz helyen és rosszkor vagyunk,
Csak egy a biztos, a TEGNAPUNK!
Nem számít, semmi nem számít,
Nincs hova szökni, hát megszoksz bármit,
De nem lehet sohasem felejteni,
A régi dolgokat nem szabad ejteni,
Mert gyémántok, nem koszos kövek,
Ragyognak bennünk, bármi is jöhet,
Órák, percek és pillanatok,
Megmaradnak a szép napok.
Refrén:
Te vagy minden szó,
Örök állandó,
Te vagy minden szín,
Öröm és vad kín,
Soha nem múló.
Ez is Rólad szól,
Hogyan mondjam jól,
Te vagy minden dal,
Mosoly és sóhaj,
Te vagy mindenhol…
Mindig és mindenhol,
Bárhol járnék,
Elkísér egy árnyék,
Így szép ......................
Refrén (amíg el nem halkul):
Te vagy minden szó,
Örök állandó,
Te vagy minden szín,
Öröm és vad kín,
Soha nem múló.
Ez is Rólad szól, hogyan mondjam jól,
Te vagy minden dal, mosoly és sóhaj,
Te vagy mindenhol…
Nagyon hiányzol, de tudom, hogy egyszer találkozni fogunk, és tudom, akkor már soha nem hagyjuk el egymást, igaz egy másik helyen, örök időben, viszlát béke! (refrén alatt)
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
