|
|
|
| Előadó: | LGT |
|---|---|
| Album: | Loksi |
| Megjelenés: | 1980 |
| Hossz: | 5:28 |
| Szövegírók: |
Sztevanovity Dusán |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Hungaroton-Gong Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Látod, megmozdulnak a képek,
hogy lásd, mi elmúlt már,
amit nem szeretnél látni,
mit végignézni fáj,
de látom akkor is, hogyha nem szabad,
míg csak szétszakad a kép...
Én már láttam, láttam a házat,
melyből lelkek füstje szállt,
én már láttam a téboly démonát
a kőtalapzatán,
én már láttam a hazugság roskatag oszlopát,
és őket is láttam már,
akik hittel, akik tűzzel, akik vérrel festik át.
S én már láttam, milyen az ünnep, ha mindenki fél,
láttam, a piszkos fényt, amit taps kísér,
már láttam, amit nem hiszek, és nem mutatnak meg,
mégis volt, mégis van,
hisz láttam én.
És én már láttam nem várt gyereket,
kinek nem jutott már szeretet,
s a bort vigyorgó felnőttek közt
tanulta, hogyan kell élni.
S láttam én, nem tudom, miért,
a büntetést, nem tudom, miért,
a vezeklést, nem tudom, miért,
a szenvedést, nem tudom, miért.
És én már láttam az öregembert,
a bot kezében, hogy ne legyen egyedül,
őt, aki mindent látott, és nyugodtan lép,
hiszen tudja, hogy a semmi felé tart...
És a kő, és a sárguló zöld,
az ablaktalan ház és a feltépett föld,
nekem mindez együtt ő,
aki hasonlított rám,
kiben nincs már több erő,
akit szeretni már nincs idő, nincs idő, (óóó)
és nincs is ő.
És én már láttam, ahogy szeretlek, féltelek,
s ahogy egyszer meg kell, hogy védjelek,
érzem kezed melegét,
ez a végtelenség,
mert még itt vagy, s a kezünk még nem tépték szét...
Én már láttam,
az életem mégsem elég, óóó
hogy ne tépjék szét. óóó
Én már láttam a feltámadt őrületet,
én már láttam a föltépett földsebeket, (óóó)
hogy hogyan veszítelek el,
aztán semmi se fáj,
senki nem keres már,
és én láttam, hogy mégis fáj... (óóó aaa uuu)
De ezért kár sírni, kedves,
ez nem az élet,
ez csak egy film.
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
