|
|
|
| Előadó: | Kaláka |
|---|---|
| Album: | Varázsvirágok |
| Megjelenés: | 1998 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Arany János Radványi Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Hangvető Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Volt egy falu -- nem tudom, hol,
Abba' lakott -- mondjam-é, ki?
Se bajusza,
Se szakálla,
Egy szõrszála
Sem volt néki;
Annálfogva helységében
Nem is hítták egyéb néven:
Kopasz-szájú Szûcs György bátya;
E volt az õ titulája.
No mert (közbe legyen mondva)
Azt az egyet meg kell adni,
Hogy a Szûcs György falujában
Könnyû volt eligazodni:
Mivel ottan minden ember
Névhez jutott olcsó szerrel
Azon felûl, mit az apja
Adott neki, meg a papja.
Nem tudom, ha más vidéken
Megvan-é e szép szokás,
Nem tudom; de nagy kár lenne,
Ha divatból úgy kimenne,
Mint például -- hogy többet ne
Mondjak... a káromkodás!
Egyébiránt Szûcs György gazda
Semmit is el nem mulaszta,
Hogy bajuszát megnövelje,
Meglévén... a puszta helye. --
Kente, fente õ azt írral,
Kígyóhájjal, medvezsírral,
Ebkaporral, kutyatéjjel;
Meg is nõtt az minden éjjel
-- Tudniillik: álmában;
S ha fölébredt, mennyi kéjjel
Tapogatta... hiában!
Ami pedig Szûcs György gazdát
Máskülönben illeti:
Nem bolond ember volt ám õ:
Ládájába' pénz, egy bögre,
Azonkívül juha, ökre
És -- szamara volt neki.
Sõt az is szent, hogy már régen
Ott ülne a birószéken,
Hasa, hája, kéknadrága...
Minden kész e méltóságra:
De mit ér, ha nincs bajusz!
Ily anyám-asszonyos képpel
Sosem választá a nép el;
Szavazott rá tíz, vagy húsz.
Oh ti, kiket a természet
Bajusz-áldással tetézett,
Ti nem is gondolhatjátok,
A csupasz száj mily nagy átok!
Ti, midõn a szúrós serte
Sima állotok kiverte,
Minden szentet sorra szedtek
S a beretvától sziszegtek!
Ti, ha egyszer, hébe-korba'
Beleér levesbe, borba
Szegény ártatlan bajusz; vagy
Télen át rá jégcsap, zúz fagy:
Már az olyan nagy sor nektek!
Már ollót mit emlegettek,
Nem tudván, e szõr mily drága,
Becsesebb a drága gyöngynél:
E hiányzott csak Szûcs Györgynél,
S lám! hiányzott boldogsága.
Mily irígyen nézte másnak,
A legutolsó kapásnak,
Hogy mohos a szája-széle:
Bezzeg, cserélt volna véle!
De mi haszna! mindhiába!
Nincs orvosság patikába,
Széles mezõn, drága kertben,
Vagy más helyen,
Ami neki szõrt neveljen!
S már a bajszot úgy gyülölte,
Hogy legott a méreg ölte,
Látva, hogy nõ más embernek,
Vagy korommal fest a gyermek
Sõt csupán ezér' a macskát
Sem tûrhette udvarában, --
S bajuszt kapván áldott nõje,
Elkergette, vén korában.
Történt, hogy oláhcigányok,
(Tudvalevõ nagy zsiványok)
Kóborlának a vidéken,
S megszálltak a faluvégen.
Nosza mindjár' sátort ütnek,
Tüzet rakva, fõznek, sütnek
Abból, amit valahonnan
Más faluból idehoztak,
Minthogy onnan
Éhen-szomjan
Búcsu nélkül eltávoztak.
Meghíják a rokonságot,
A helybeli cigányságot,
És ezeket tõrül hegyre
Kivallatják mindenképpen:
Mi van? hogy' van a helységben?
S a hallottat szedik begyre.
Épen mint a jó vezér,
Ha az ellenséghez ér,
Minden bokrot és fatörzsöt,
Minden zegzugat kikémel;
Lassan mozdul seregével,
Küld vigyázót, elõörsöt,
Puhatolja, merre gyengébb,
Hol erõsebb az ellenség;
Nem siet, de csupa szemfül,
S mikor aztán ütközetre
Megy a dolog: gyors a tettre,
Veri a vasat, míg meg nem hûl.
Nemkülönben a bölcs vajda
Haditervet kohol mindjárt:
Nincsen egy ház, nincs egy pajta,
Hogy ne tudná csinyja-binját:
Hol lakik dús özvegy asszony,
Kit jó móddal megkopasszon?
Melyik háznál van eladó
Sári, Panni, Zsuzsi, Kató,
Ki legény után bolondul?
Mert az a jövendölést
Megfizeti ám bolondul!
Kinek esett holmi kára
S van szüksége prófétára,
Hogy nyomába ne jöhessen,
Sõt, ami több, ráfizessen?
Ki szeretne gazdagodni,
Könnyû módon pénzhez jutni:
Ásni onnan, hova nem tett,
Vagy, ha tett is,
A letett kincs
Idõközben elszelentett?
Mindez a vén vajda gondja,
Ki nem adná egy vak lóért,
Hogy a magyar kész bolondja.
Nem kerülte ki figyelmét
Szûcs György uram nyavalyája,
Gondolván, hogy õ kigyelmét
Egy kissé megberetválja.
Nem kell ahhoz néki szappan,
Anélkül is mester abban:
Szõrmentibe, vagy visszára
Beretválni nincsen párja.
Kivált most, hogy az idõ
S alkalom oly kedvezõ;
Ripeg-ropog
A sarló-fog,
Munkától ég a mezõ;
Nincsen otthon
Csak az asszony,
Hogy megfõzzön,
Vagy dagasszon;
Vagy ha néhol egy beteg
Szalmaágyon fentereg;
Vagy a seprû, házõrzõnek
Felállítva küszöbre;
De ha Isten meg nem õrzi,
Ott lehet az örökre.
Egyedül van Szûcs György gazda,
Egy lélek sincs udvarában:
Hát im! a furfangos vajda
Beköszön a pitvarában.
"Ejnye gazduram, a kõbe!
Mi dolog az, hogy kigyelmed
Bajuszát levágja tõbe?
Magyar ember-é kigyelmed?"
Milyen szemmel nézett rája
Szûcs György gazda, képzelhetni:
A vasvillát sem lehetne
Mérgesebben odavetni;
De a cigány gyõzte szóval,
Hízelgõvel, úsztatóval:
Míg György el nem panaszolta,
Hogy' áll a dolog mivolta.
"Szent Pilátus! minõ szégyen!
Hát miér' nem mondta régen
Sohasem volt? nem is termett?
Hát miért nem mondta kelmed?
Nagy bajusza volna régen:
Hisz ez az én mesterségem!"
Megörûle György a szónak,
Hogy bajusza lesz maholnap,
S mintha nõne a szép sörte,
Már a helyét is pödörte.
Sonka, sódar,
Füstös oldal,
Liszt, szalonna,
Fõzelék,
Van elég;
Ráadásul jó ozsonna,
S valamit a vajda kére,
Megalkudva, megigérve.
Nosza tüzet rak legottan,
Lobog a láng, bõg a katlan,
Száll a szikra, fojt a füst,
Fõ a fürdõ; forr az üst,
Benne mindenféle gyimgyom,
Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy
Ami úton, útfelen
Elhányódik, vagy terem.
E bûbájos fürdõlében
Nõ meg a György bajsza szépen;
S ha hibáznék egy kicsi:
A babona ráviszi.
Kész immár a bornyomó kád:
Szûcs György jó remény fejébe,
Nyakig ül a szennyes lébe,
Istennek ajánlva dolgát.
A cigány sereg azonban
Beszivárog alattomban;
Jön elébb egy, aztán kettõ,
Mintha csak úgy történetbõl:
Szerencsére a vajdának
Épen jó, hogy bebotlának!
Egy tüzet rak, más vizet mer,
Másik fát hoz... kell az ember;
Úgy szaladnak! úgy segítnek!
Dolgot ád a vajda mindnek.
Hogy pedig a hasznos pára
Szûcs uram fejét megjárja:
Elõvesznek egy nagy ponyvát
És a fürdõkádra vonják;
S a kád mellett körbe-körbe
Tánc kezdõdik, fürge, pörge;
Kalapácstól dong a donga;
"Tiktak, tiktak" foly a munka,
S egy büvös dal
Ümmög halkal:
"Bajusza lesz Szûcs Györgynek,
Igen biz a, szegénynek."
S míg a ponyvát sietõsen
Jó erõsen
Apró szeggel odaszegzi,
A cigányhad ujra kezdi:
"Bajusza van Szûcs Györgynek,
Ne irígyeld szegénynek!"
Ezalatt a pénzes bögre
Búcsujárni ment örökre,
Követé a füstös oldal,
A szalonna, meg a sódar,
Az ágynémü, fehérnémü,
A vasféle, meg a rézmû.
Szóval, ami könnyen mozdult,
Lába kelvén, mind elpusztult,
Mert a gazda -- "tiktak, tiktak" --
Nem hallá, hogy zárat nyitnak.
Meddig ûle György a kádban
Lepedõvel leszögezve,
Nincs megírva krónikámban.
Csak annyi van följegyezve,
Hogy mihelyt abból kilépe,
Tükröt vévén a kezébe,
Hogy bajuszát felsodorja:
Nem tehette, mert nincsen mit!
Mert bajusza nem nõtt semmit,
De igen a füle s orra!
Zenés esttel tisztelegnek Cseh Tamás emléke előtt barátai, tisztelői Bakonybélben szombaton. Az esten a jazz és a világzene mellett felhangzanak majd Cseh Tamás dalai, bakonyi indián énekek és country muzsika is.
Immár 11 éve rendezik meg Cseh Tamás halálának évfordulóján a település díszpolgára tiszteletére az emlékestet a Szent-kúti kápolna mögötti területen.
A fellépők
A Makám Trió alapítója, Krulik Zoltán zeneszerző, gitáros, dalszerző énekesként mutatkozik be a közönségnek Kézdy Luca hegedűs és Bata István basszusgitáros, a jazz és a világzene terepeit bejáró muzsikusok társaságában. A trió, amely tavaly tavasszal alakult, a saját dalok mellett
a Cseh Tamás-Bereményi Géza szerzőpáros, a Kex énekese, Baksa Soós János, valamint Jász Attila, Zalán Tibor és Másik János verseire és szövegeire komponált dalokat ad majd elő.
Cseh Tamás zeneszerző, énekes, színész, előadóművész és
rajztanár 1990-ben
Fotó: Fortepan/Glósz András
Az est fellépői között lesznek nem hivatásos muzsikusok is
Baky György és Üveges Csaba kedvtelésből állt össze zenélni, elsősorban country-zenét játszanak. Baky György volt az a polgármestere Bakonybélnek, aki Cseh Tamás díszpolgárrá választását kezdeményezte. Üveges Csabának, a Jamboree Country Band egyik alapítójának műsorában az amerikai népzene kap főszerepet.
Víg Mihály, Cseh Tamás egykori zenésztársa, valamint az énekes fia, Cseh András közös műsorral lépnek színpadra.
Tolmácsolásukban Cseh Tamás dalai mellett bakonyi indián énekek is elhangzanak, hiszen az énekművész a bakonyi indián játék révén került kapcsolatba Bakonybéllel.
Az emlékestet tábortűz zárja, amely mellett immár 11 éve Mülhauser Martina idézi meg gitárjával és énekével Cseh Tamás emlékét a közönséggel együtt.
Kiemelt kép: Andrássy út (Népköztársaság útja) 101., a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházának emeletén működő 25. Színház. Cseh Tamás zeneszerző, énekes, színész, előadóművész, rajztanár a Dal nélkül ... koncerten 1975-ben
Fotó: Fortepan/Vadász Ágnes
