|
|
|
Amikor még húsz éves az ember,
dal fakad az ajkán, nem panasz.
Az éveket, még zsugorgatni nem kell,
s oly édes még az illatos tavasz.
Húsz éves vagy, Istenem de szép is!
Tárt karokkal vár a nagyvilág.
Május van és néked kék az ég is,
mind tiéd a harmatos virág.
Húsz éves vagy, s mindezt meg se látod,
úgy szeretnél felnőtt lenni már.
Ne kergessed el az ifjúságot;
hisz úgyis elszáll, siettetni kár!
Bizony, bizony, egy szép napon,
kopog az ősz az ablakon,
s egy reggel már, a hajadon csillog a dér.
Még zeng a dal, még itt a nyár,
de langyos már a napsugár,
és odakünn, egy régi dalt dúdol a szél.
Hűtlenül elhagyott az ifjúság,
de nyílik még számodra sok szép virág.
Ma még talán, nagyon szeretsz,
de ifjú már sosem lehetsz,
öregfiú, húsz éves már sosem lehetsz!
Gyors szárnyakon repülnek az évek,
nem segít rajt' bűbáj, sem varázs.
Míg sóhajtássá halkul el az ének:
A szilaj lángból lesz szelíd parázs.
Ne kergess már tarka délibábot,
várd meg mit az élet hoz eléd!
Hűvös estén vedd fel a kabátod,
s örülj, hogyha ízlik az ebéd!
Öregfiú ne légy mohó, ácsi!
Régi fényed lassan megkopott.
Egy nap egy lány azt mondja, hogy "bácsi",
ejts egy könnyet, s aztán megszokod!
Bizony, bizony, egy szép napon,
kopog az ősz az ablakon,
s egy reggel már, a hajadon csillog a dér.
Még zeng a dal, még itt a nyár,
de langyos már a napsugár,
és odakünn, egy régi dalt, dúdol a szél.
Hűtlenül elhagyott az ifjúság,
de nyílik még számodra sok szép virág.
Ma még talán, nagyon szeretsz,
de ifjú már sosem lehetsz.
öregfiú, húsz éves már sosem lehetsz!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
