|
|
|
Az a dallam őrzi szíved,
napfényes úton jársz,
érzed, hogy több nem kell,
nem kell már semmi,
hogy az élet vágyát
a szívedben megtaláld.
Megijedhetsz néha tőle,
oly szédítő a végtelen,
annak aki még nem látott
kétségnél többet
de egy új föld jött el,
és csak minket vár.
Lépésnyire álmainktól,
tegnap még messze földön járt,
a hajnal itt van már,
fénye köztünk száll
szabadsága téged vár.
Magányt nem kell már éreznünk többé,
velünk mindig az élő erő,
és az ég többé nem hagy el minket,
öröme csak a szívünkre vár.
Eljön talán…
Észreveszed néha-néha
melletted ott a világ,
érzed, hogy több nem kell,
nem kell már semmi,
hogy az élet célját
a szíveddel újra lásd.
Körülöttem sok-sok ember
annyi barát mellettem,
szeretet mely felperzsel
mindent mi kétség,
szíveinket egy szívvé formálja át.
Érezd az álmainkat,
melletted annyi ember jár,
kik újra élnek már,
az Élet ránk talál,
szabadsága téged vár.
Magányt nem kell már éreznünk többé,
velünk mindig az élő erő,
és az ég többé nem hagy el minket,
öröme csak a szívünkre vár.
...szívünkre vár.
Segíts Te is egy kitöltéssel!
