|
|
|
Ragyogó napsugár űz el ott fenn minden felhőt,
hegyekből zúduló gyors vizű kis patak, nézd,
maga kivájja medrét,
csillagok útja az esti ég,
ami a természet által kiszabott úton elindul,
az célhoz is ér.
Itt van a pillanat, múlnak a percek,
s egy ugrás, kezünkben itt a jövő,
amit vár a világ: az egység lesz a holnap.
Használjuk fel azt a kincset,
amit a szívünkben őrzünk:
döntsünk a szeretet mellett és új út vár ránk,
melyen akik itt állunk, veletek együtt lépve
még ma elindulhatunk.
A verőfényes égen egy új reménység tűnt fel:
az egység közöttünk már valóság!
Igen, akik itt állunk, veletek együtt lépve
még ma elindulhatunk.
A verőfényes égen egy új reménység tűnt fel:
az egység közöttünk már valóság!
Viharos tengeren kikötőt keres egy bárka,
elvek sűrűjében tör utat az az ember,
aki a napra vágyik,
igazság fényére szomjazik,
meg kell hogy lelje a forrást,
ahogy a partról a tengerbe tér meg a hullám.
Használjuk fel azt a kincset,
amit a szívünkben őrzünk:
döntsünk a szeretet mellett és új út vár ránk,
melyen akik itt állunk, veletek együtt lépve
még ma elindulhatunk.
A verőfényes égen egy új reménység tűnt fel:
az egység közöttünk már valóság!
Igen, akik itt állunk, veletek együtt lépve
még ma elindulhatunk.
A verőfényes égen egy új reménység tűnt fel:
az egység közöttünk már valóság!
Segíts Te is egy kitöltéssel!
