|
|
|
Kiskoromban, ha jól tudom,
Nem jött ki hang a torkomon.
Lapítottam az énekórán,
De egyszer mégis sor került rám.
Felállított az ének tanár.
"Énekelj hát, mire vársz már?!"
De Tanár Úr, én ezt nem tudom,
Mert gombóc nőtt a torkomon.
Nevetve indult el hozzám.
"Mitől félsz fiam?" Így szólt rám.
Egy csattanás a hátamon,
S többé már nincs gombóc a torkomon!
(Refrén)
Azóta fújom a dalt!
Én csak fújom a dalt!
Én csak fújom a dalt!
Én csak fújom a dalt!
Csak fújom, fújom, fújom a dalt!
Ha a dal kigyúlt, sosem alszik el!
Sem tűz, sem víz nem oltja el.
De ha együtt énekelsz velem,
Kell, hogy a szíved is erős legyen.
Mert a szád alakítja a dallamát.
De a szíved üti a ritmusát!
Nem egy éjszakán, de egy életen át!
És együtt leszel velem, vagy sem...
(Refrén)
Én csak fújom a dalt!
Én csak fújom a dalt!
Én csak fújom a dalt!
Én csak fújom a dalt!
Csak fújom, fújom, fújom a dalt!
Úgy a dalból nőtt ki a bátorság (Oh-oh-oh-oh)
Fújd hát Te is velem, ha nem tudnád! (Oh-oh-oh-oh)
Csukd be szemed, és nyisd ki a szád (Oh-oh-oh-oh)
És ereszd ki rajt, mit a szív kiált! (Oh-oh-oh-oh)
A szád alakítsa a dallamát, (Oh-oh-oh-oh)
De a szíved üsse a ritmusát! (Oh-oh-oh-oh)
Nem egy éjszakán, de egy életen át. (Oh-oh-oh-oh)
És együtt leszel velem, vagy sem...
Én csak fújom a dalt...
