|
|
|
| Előadó: | Szela |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ócsai Zoltán Qasim Mehdi Bari Károly Mehdi Kászim |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tudom, hogy a szavak földre hullnak
és hamuvá égnek a te varázsakaratú,
égig lobogó jelenléted előtt.
Kimondom mégis: szeretlek.
Szemeim megragyognak,
mint nyáréjszakák csillagai a tenger tükrében
és sudár lesz a testem, akár e tengerparti fenyő,
melynek árnyékát hullámok simogatják.
És dobogó léptekkel járkálok a világ szívében,
mint király a palotájában.
Szépséges vagy
akár a holddal fölékszerezett magasság.
Amikor reád nézek és csodállak téged,
a csönd görbe botjára támaszkodó zöld vadon
és a tavaszköszöntő ünnepre gyülekező
vándormadarak eggyé válnak véled,
és a sivatag karjaival átölelt folyók
és a láthatár felhő-erdői felé futó szarvasok
jelenlétedbe olvadnak.
És te leszel minden.
Szivárványos kezeiddel
szemvillanás alatt átformálsz.
Mintha lágy márvány lennék,
mintha nedves tengeri homok lennék.
Teremtményeddé teszel, megalkotsz engem,
hogy vágyakkal elemésztess.
Hogy selyem könnyeiddel
és szíved dobzenéjével
és véred lüktetésével feltámassz
aztán ismét és hódolj előttem
halotti hamvaiból életre keltett előtt.
Ha erőm lenne éles kardpenge alá
hajtanám fejemet és azt mondanám:
Úgy ölj meg, hogy örökre megszabaduljak
a szerelem kínjaitól.
De már érintésedtől is megsemmisülök.
Ujjaid korall-ágai között szétfoszlok,
mint a tengeri hab
És olyan leszek ölelésedtől,
mint a tavaszi virágpor,
olyan mint a remegő villám
És úgy kívánlak téged
mint kiszáradt föld az esőt
augusztus forró havában.
Amikor megcsókollak
pásztorok éneke csendül
Megszólalnak a furulyák
s dalolni kezd az ezüstszájú patak
S nyerítező lovak vágtatnak
az alkonyat piros sátra alá.
Fény-ostoraiddal
hűvös patájú szél-lovakat
terelsz körém,
hogy felébredjek.
Hogy megünnepeljem a hajnali napot,
amely átutazott a fekete homályon.
Hogy megünnepeljem
az elmenekült múltat,
amely csalódásokkal teli kosarát
a temető előtt kéregető koldusok közé dobta.
Hogy megünnepeljem az éjszakát,
amely a gyönyör malmában őrölte az időt
halkan nyögdécselve.
Ó, az éjféli virágok,
a tengerre nyíló ablakok,
a forró nyár,
meztelen lubickolásod a hegyi forrásban!
Kószálsz a réteken,
Akár az őzike.
Záporok közelítenek feléd,
hogy bőrödet megérintsék;
szaladsz előlük az alacsony ég alatt.
Szalad mögötted a szél,
hogy hajadat meglobogtassa.
Ó, a tenger, a tajték-ruhájú,
a kertek virág-népe,
sugaras reggelek vidámsága,
nevetése a csecsemőnek,
kinek talpát anyja csókolgatja,
szívem piros szirtje,
melyet körüllebegsz álmodban,
amikor karjaim közt alszol,
mint méhecske a szirmok közt!
És mondom.
Kimondom akkor is,
ha a szó földre zuhan és hamuvá ég
lángoló jelenléted előtt.
Kimondom a szót: szeretlek.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
