


| Előadó: | USQUE |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Budaházy Attila |
|
Budaházy Attila |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Sokáig ültem a magam sorsán, nem láttam hiányát semminek.
Közönyből viseltem nagykabátot, ne érinthessen senki meg.
A tér közepén elrejtőztem, nem vettek észre, pedig sokan néztek rám,
Mind bambultak talán...
Kiböktél, jól megnéztél, zsebre tettél jobb híján.
Nem vágytál, nem akartál, szükséged igazán nem volt rám.
Rám hagytál minden döntést, hogy fejre essek magasra feldobtál,
Neked mókás ez talán…
Velem játszol, ha úgy van, hogy nincsen jobb dolgod, megpörgetsz, csak lássad a szédülést,
Mert az mégiscsak más, ahogy én táncolok le a százéves lépcsőn,
Te meg számolod közben a húsz másodpercet míg pörgök, mikor jön kifulladás,
Aztán nevetsz még rajta, mert előre tudtad, hogy így lesz végén.
Kétfelől szorongatnak fényes érmék, papírlapok,
Nálad töltöm minden percem, neked fel sem tűnik, hogy ott vagyok.
Eszembe jut reggelente, hogy hátha eljön az a furcsa pillanat,
De végül mindig elmarad...
Velem játszol, ha úgy van, hogy nincsen jobb dolgod, megpörgetsz, csak lássad a szédülést,
Mert az mégiscsak más, ahogy én táncolok le a százéves lépcsőn,
Te meg számolod közben a húsz másodpercet míg pörgök, mikor jön kifulladás,
Aztán nevetsz még rajta, mert előre tudtad, hogy így lesz végén.
Velem játszol, ha úgy van, hogy nincsen jobb dolgod, megpörgetsz, csak lássad a szédülést,
Mert az mégiscsak más, ahogy én táncolok le a százéves lépcsőn,
Te meg számolod közben a húsz másodpercet míg pörgök, mikor jön kifulladás,
Aztán nevetsz még rajta, mert előre tudtad, hogy így lesz végén.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.