|
|
|
Minden véget ért,annyi év után,
Egyszer csak eljött az a furcsa álmos délután,
Aztán hosszú éjszakák és fázos nappalok,
Azt hittem én mindent végleg feladok,
És jött egy nap,nincs semmi vész,
Itt vagy és azt mondod,hogy félre értés volt csak az egész,
Bár úgy éreztem én hogy minden össze dől,
De rá jöttem hogy nélküled is forog még a föld!
Van még remény,túlélem én,
Nyítva az ajtó,lépd át a holnap küszöbét.
Ha egyszer azt mondtad,ennyi volt szívem,
Itt a vége,akkor tényleg igy legyen!
Engem ne várj,már úgy se fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,ne hívj ha nem muszály,
Kérlek újra el ne hidd,hogy rendben lesz megint,
Már ne várj,engem ne várj,engem ne várj!!
Semmi sincs talán,ami össze tart,
Egyszer elmúlt,te még is mást akarsz,
Ó mondd most mire vársz,ennyi mért nem volt elég,
Már igy is jó,menj és vissza sose nézz!
És hogyha látsz más oldalán,
Hát te akartad így,nem az én hibám,
És nem mondhatod az hogy rossz voltam veled,
Most újra szabad vagy és bárki mással újra kezdheted!
Van még remény,túlélem én,
Nyítva az ajtó,lépd át a holnap küszöbét.
Ha egyszer azt mondtad,hogy ennyi volt szívem,
Itt a vége,akkor tényleg igy legyen!
Engem ne várj,már úgy se fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,ne hívj ha nem muszály,
Kérlek újra el ne hidd,hogy rendben lesz megint,
Már ne várj,engem ne várj,engem ne várj!!
Van még remény,túlélem én,
Nyítva az ajtó,lépd át a holnap küszöbét.
Ha egyszer azt mondtad,ennyi volt szívem,
Itt a vége,akkor tényleg igy legyen!
Engem ne várj,már úgy se fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,ne hívj ha nem muszály,
Kérlek újra el ne hidd,hogy rendben lesz megint,
Már ne várj,engem ne várj,
Van még remény,túlélem én,
Nyítva az ajtó,lépd át a holnap küszöbét.
Ha egyszer azt mondtad,ennyi volt szívem,
Itt a vége,akkor tényleg igy legyen!
Engem ne várj,már úgy se fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,ne hívj ha nem muszály,
Kérlek újra el ne hidd,hogy rendben lesz megint,
Már ne várj,engem ne várj,engem ne várj!
Adventi ajándék Nektek!
