|
|
|
|
|
A bőség zavarában nem tudhatom, hogy ki az aki tényleg törődne velem
Betöröm a falat, mert töröm a fejem
Ki az, aki bírná örökre velem?
Olyan szépen hull(ik) a hó, mintha Miyazaki írná az életemet
Ebbe fektettem hat életemet
Már tíz éve nyomom, már hat éve megyek
Kormányozz, addig én adom a gázt
Olyan gyors, ez már hangrobbanás
Ugyanazt eszem reggelire: semmit
De este a vacsora más
Szívom a cigim egy jó nagy hajón
De az egész óceán én vagyok talán
Lehet, ahol lakom, neked kulahalom
De legalább nem borul egy palota rám
Mondtam a spanomnak, itt van egy millió, csináljunk belőle kettőt
Azért melózunk minden nap, hogy arrébb tehessük a vesszőt
Mikor reggel taknyosan kelek, tekerek kettőt
De már egyre jobbak a reggelek
Soha nem lesz elegem ebből
Jól indul ez a nap is, keveredik a kávé illata a dzsószaggal
Onnan tudom, hogy volt valaki nálam, az ágyamban maradt egy hóangyal
Messziről jöttem úgy 2000 éve északkelet felől egy csónakkal
Ott voltam, amikor születtél, meg előtte is kilenc hónappal
Passzolgatunk a tesómmal, tiki-taka
Zseblámpával meg lehetne vakítani
Úton este a trap-be egy revolverrel
Rajtam Natty Natty póló, macinaci, meg egy …
Hasitasiban a …
Hív a spanom, Cali’ gaza van
Fenyőfa illata van
Mikor ülök a kocsiban, tekerem, gyújtom, szívom, lent tartom, kipufogom
Hangosan durrog a motor alattunk
Mintha egy lyuk lenne a kipufogón
Szigorú szabályok vannak
Innentől már nincsen több kígyó a turnébuszomon
Még mindig nem jöttem rá, hogy mi a bajom
Mert basztattok vele, hogy csak túlgondolom
Véres pénzzel fizetnek ki a klubban
Nem tudom, hogy kellene éreznem magam
Erdélyben tíz bulim volt egy év alatt
Már majdnem, hogy magyarnak éreztem magam
Pénzről van szó, akkor térjünk a lényegre
Nem kell a mézes madzag
Hat töltény van a tárban, ők meg csak négyen vannak
A születésem óta olyan, mintha leéltem volna legalább száz évet
Végre eljött az ideje, megveszem, amire ránézek, ha épp ráérek
A szívem már összetört százszor
Minden exem végül másé lett
Hogy megadjam nekik, ami jár
Nem lenne elég rá száz élet
De ma jól indul ez a nap is, keveredik a kávé illata a dzsószaggal
Onnan tudom, hogy volt valaki nálam, az ágyamban maradt egy hóangyal
Messziről jöttem úgy 2000 éve északkelet felől egy csónakkal
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
