|
|
|
Feltört talaj régóta parlagon,
Megkövült már... - Közöny az arcomon.
Nincs bennem vágy, nem izzít szeretet,
Nem éget a tűz, játszom a szerepet�
Kiszáradt föld régóta parlagon,
Esőre vár... - Könnycsepp az arcomon...
Ez sem segít, a felszínt éri csak,
Törd meg szívem, szánts bennem új ugart!
Refr:
Szántsd fel, Uram, megkövült szívemet!
Égessen a bűn, gyűlöljem lelkemet! Szántsd fel, Uram, megkövült szívemet! Előled nem rejtem el, nem rejtem el bűnömet.
Te hoztál fényt, nekem adtál életet,
És mégis elszórom, tékozlom az éveket.
Igéd, ha szól, a felszínt éri csak�
Törd meg szívem, szánts bennem új ugart!
Refr:
Ne hagyd, hogy újra kőszívvel várjalak!
Ne fojtson félelem, adj rám sasszárnyakat!
Öröm és tűz repítsen utadon,
Kövessem lépted, szolgáljak szabadon!
Refr.:
Tövis helyett teremjen mirtuszág,
Árassza életem szent igéd illatát!
Sok bűn-bogáncs ne fojtsa szívemet,
Halál helyett éledjen szeretet!
Szántsd fel a szívemet!
