|
|
|
Én apukám! - Senki sem mentett meg.
Én traumám! - Most tovább engedlek.
* * *
Generációs átok, elbaszott sorsok.
Ma feltakarítom utánatok a mocskot.
Ha egy dolgot elérek, már megelégszem bőven:
Hogy az én gyerekem nem fog félni tőlem.
Mióta eltemettünk, sokadszor lement a nap.
De van egy mondat, ami egész végig bent ragadt:
Lehet, hogy nem lesz szép, amit mondok,
de legyen ez egy búcsúlevél, és tegyünk a végére pontot.
Előttem nem volt apakép, csak ez a tátongó szakadék.
Otthoni csatatér: apa megint részegen hazaér.
Kimondatlan dolgok, a szekrényben bent a csontok,
A csöndedből, a hiányodból faragtam egy szobrot.
Egy odaadó, jóságos férfit, aki józan,
de hozzá hiába szóltam,
mert belül minden szobor szótlan.
Talán szerettél, de nem igazán éreztetted,
Hogy hogy vagyunk, vagy mi van bennünk, Soha nem kérdezted meg.
Megértettem: az a kibaszott alkohol,
amitől kibicsaklott a világ és elszabadult a pokol
Te voltál az egy, kiszámíthatatlan tényező,
de lassan otthonossá vált minden, ami széteső
Hozzánk nem jöhetett senki, mert apa már megint vedel.
Rettegtünk attól, hogy éppen milyen állapotban leszel.
Az egekben voltál, de mindenről lemondtál.
A világ legboldogabb boldogtalan embere te voltál.
Egy éves lehettél, amikor elhagyott az apád.
Alig szóltunk egymáshoz, hamar meghúztad a határt.
Nem hibáztatlak már semmiért magas lóról,
végső ideje, hogy kijöjjek ebből az áldozati pózból.
Semmit nem tudtam rólad és te sem rólam.
Egyszer kérdeztem meg, hogy milyen volt Koszovóban.
Azt mondtad a hatvan fős osztagból Szabadkára
Hárman jöttetek vissza és a téma végleg le van zárva.
De én irigy voltam azokra a gyerekekre végül,
Akiket megölel az apjuk csak úgy, minden ok nélkül.
Ha én is mindent jobban csinálok, majd kiérdemlem végül.
De a pia volt a fiad és őt vetted feleségül.
Lassan össze raktam, kellett két évtized,
hogy milyennek kéne lenni egy igazi férfinek.
Karakánnak, nyugodt erőnek és érzékinek,
De én csak az apa-szobor felszínét láttam, ami jéghideg.
Huh!
Egyszer a semmiből elkattant az agyad.
Elővetted a fegyvered, hogy most megölöd magad.
Hárman próbáltunk lefogni, de hiába,
majd berohantunk anyával a másik szobába, zilálva.
Lélegzet visszafolytva feküdtünk az ágyba.
* * *
Egy eldördülő lövésre várva.
Azt a csöndet, apa, megjegyzem egy életre!
Az a csönd menetet vágott az agyunkba az éjjelbe.
Múlt az idő, a nyár követte a tavaszt,
Akkor éjjel mégsem húztad meg a ravaszt.
Lassú öngyilkosságot választottad inkább:
Elnyelted a világ sötétjét: a pálinkát.
Egyszer csörrent a telefon, anya hívott sírva.
Tizenöt éve már, hogy letettünk a sírba.
Holtan feküdtél, az arcod merev volt és komor.
És tényleg úgy festettél, mint valami Szobor.
* * *
A halálod után,
képzeld befejeztem
a színész szakot,
több színházban
is játszottam,
azt mondták jó
színész vagyok.
Szövögettem még
több tervet.
Nem volt elég!
Még több kellett!
Úgy döntöttem
zenész leszek
és bevonzok
még több embert.
Hogy valami
ürességet
belül
helyre billentsek,
egyre többen
elismertek,
azok, akik
nem ismernek.
Miattad
mentem előre,
végig, mint a
hadvezérek.
És miattad
hittem egész
úton azt, hogy
szart se érek!
Hogy ne érezzek
érzéseket,
a legmélyüket,
Lassan napi
hat sör kellett.
És vodkából
még fél üveg.
Két gramm kóla,
két új nóta,
Toltam rá még
gyógyszereket.
Nézd meg apa,
mire vittem:
Szeretnek és
jól keresek!
Folytattam, hogy
hátha még több
szeretetet
nyerek ezzel.
Kár hogy össze-
kevertem az
Elismerést
a szeretettel!
Kijöttem a
Nagy pályára.
Nem vagyok a
legügyesebb.
Soha nem leszek
a legjobb,
de én lettem a
Legüresebb.
Csak öntöttem
magamba a
söröket, a
feleseket.
Tizenötév
eltelt,
de még
mindig veled
feleselek.
Büszke vagy rám,
mint
apa a fiára?
Végül bekerültem a
...
Pszihiátriára.
...
Hogy az egész élet kurvár értelmetlen!
Ezt üzented meg az életeddel.
Pedig itt ül velem szemben egy forma,
Az anonim gyűlésen, aki te lehettél volna!
Már rég nem sóvárok és tíz éve józan.
Vissza kapta az életét és teljesen jól van.
Édesapám, a síromig szeretlek,
de itt az idő most és tovább engedlek.
Generációs átok, elbaszott sorsok.
Ma feltakarítom utánatok a mocskot.
Ha egy dolgot elérek, már megelégszem bőven:
Hogy az én gyerekem nem fog félni tőlem.
Generációs átok, elbaszott sorsok.
Ma feltakarítom utánatok a mocskot.
Ha egy dolgot elérek, már megelégszem bőven:
Hogy az én gyerekem nem fog félni tőlem.
A posztpunk egyik legmeghatározóbb és leginnovatívabb zenekara, John Lydon Public Image Ltd-je (PiL) 2026 tavaszán Budapestre érkezik.
A kultikus együttes május 20-án ad koncertet a Dürer Kertben, 15 évvel első magyarországi koncertje után, a hatalmas sikerrel futó This Is Not The Last Tour nevet viselő körút részeként.
A koncert igazi zenei mérföldkőnek ígérkezik
John Lydon, - vagy ahogy a világ leginkább ismeri Johnny Rotten - a Sex Pistols frontembereként írt zenetörténelmet, majd a PiL élén újradefiniálta a posztpunk műfaját. A banda több mint négy évtizedes fennállása alatt öt Top 20 kislemezt és öt Top 20 albumot jegyzett az Egyesült Királyságban, egyedi hangzásuk a rockot, a dance-t, a folkot, a popot és a dubot ötvözi, ami több generációra volt hatással, zenészek ezreit inspirálta.
Az 1978-ban alakult formáció 1992-ben hosszabb szünetre vonult, majd 2009-ben megújult lendülettel tért vissza, és ismét sorra szállította a dalokat. Újjáalakulásuk óta három nagy kritikai sikert arató albumot jelentettek meg: This is PiL (2012), What The World Needs Now… (2015) és a legfrissebb, 2023-as End of World, amely tovább színesíti Lydon széles diszkográfiáját, a PiL életművet pedig immár 11 lemezesre bővíti.
John Lydon 2023-ban elveszítette feleségét Norát, valamint menedzserét és barátját John Rambo Stevenst, ezután sokáig úgy gondolta, hogy a turnézás számára véget ért, nem szeretne többet színpadra állni.
A közönség szeretete azonban szerencsére meggyőzte
Hiba volna abbahagyni. Nem maradtak így el a koncertek és a frontember bevallása szerint a mostani turnén a Public Image Ltd maximális fordulatszámon pörög, és miután a nyár folyamán a zenekar történetének legjobb koncertjeit adták, „nagyon várják, hogy mindenki Rotten karácsonyt és új évet kapjon tőlük ajándékba.”
A most bejelentett budapesti koncert ritka lehetőség a hazai közönség számáraa
Kivételes alkalom arra, hogy a magyarországi rajongók élőben lássák a legendás brit csapatot, amely eddig mindössze egyszer, 2010-ben járt Budapesten. Majd ötvenéves pályafutások során így másodjára lesz lehetősége a hazai közönségnek a világ egyik legismertebb punk legendájának energiáját élőben is megtapasztalni május 20-án, a Dürer Kertben. A punk ünnepre a jegyértékesítés december 3-án, 11 órakor indul.
