|
|
|
Rap:
Mintha minden ember bűne az én szívemet nyomná.
Mintha előttem válna a világunk szürke rommá.
De csak nevetek:
„Mondd már, így lesz végre minden szép, kerek.”
És egyik fáradt reggel majd én is végleg elmegyek.
Köszönök mindent, de nem érdemeltem semmit.
Felesleges volt minden, hiszen nem győztem meg senkit.
Elvesztem a képzelet világában, de megbántam, hogy
Egyedül hagytalak, amikor tudom, mindig rád vártam.
Nem művészek vagyunk, csak elveszett bolondok.
Kitárulkoznék, de a lelkem legmélyén szorongok.
Mosolygok még akkor is, ha elítélsz és megvetsz,
Mert értelmetlen lesz minden, ha semmiből nem engedsz.
De én is vakon járok, kerülöm a gondokat,
A sok negatív embert, aki lenéz, lehúz, oltogat.
Kerülöm a boldogságot, meg fogom tagadni,
Mert nem akarok az életben örökre rab maradni.
Refrén:
Én még láttam az eget, mikor kék volt,
Amikor a föld szép volt,
Amikor csomó cél volt,
És a világunk ép volt,
Nem csak egy halom félholt,
Nem csak felborult értékrendek között féláron kapható mélypont.
Rap1:
Mennék előre, de rángatnak jobbra, balra.
Válaszd ezt, vagy válaszd azt, de nem gondolnak arra, hogy
Csak ránézésre ítélünk, és hangulatból döntünk,
Lassan ott tartunk, hogy már egy igaz ember nincsen köztünk.
Hazugságra építettünk újabb hazugságot,
Aztán hazugsággal magyaráztuk meg a valóságot.
Ahogy nőttünk fel, a világ csak a hazugságot hirdette,
És végül mára minden ember ignoráns lett mindenre.
Kezünk között veszett el még egy lehetőség.
Minden addig poén, amíg nincsen felelősség.
Meghallgat, és azt mondja majd, a szívébe rejti,
De jön egy új, és fél perc múlva ő is elfelejti.
Keresem magam, közben nézem, mi lett belőlem.
Egy világ választ el tőled, hát ezért vagyok erőtlen.
Darabokra hullottam, az idő szele széthord.
Én még láttam az eget, mikor kék volt.
Az egy éve alakult budapesti bluegrass zenekar októberben Amerikában turnézott. A koncertsorozatot a Texas Sounds International Country Music Awards fesztiválon kezdve az év zenekara díjjal tértek haza.
Hét koncertet adtak a hajdani vadnyugat ikonikus városaiban
„Régi álmom valósult meg, hogy azokon a legendás vidékeken játszhattunk, amit annak idején a western filmekben láttam. Például Tombstone városa, ami Arizona déli részén a sivatag közepén fekszik. Itt forgattunk egy klipet, aztán délután kettőkor adtunk egy koncertet. De a Billy Bob (FortWorth), és a Maverick (Tucson) country klubokat is imádtam, ahol fantasztikus zenekarokat láttunk.” – próbál válogatni a tengernyi emlékből Kovács Kornél, a zenekar vezetője, énekese, akit az amerikai folkmuzsikáért rajongó közönség egy másik zenekarból, a Nyughatatlanból is ismerhet már.
A The Riverside Soul négyesét a turné valamennyi állomásán kirobbanó lelkesedéssel fogadta a helyi közönség, ami nem is csoda, igazán különleges élmény lehetett nekik, hogy valaki egy kis európai országból érkezve az ő népzenéjüket játssza.
A csapat a közelmúltban jelentette meg első lemezét, az utazásra írt legújabb, Unexpected Journey című dalukra pedig gyorsan forgattak is egy klipet az arizonai sivatagban, ami előreláthatólag a hónap végén debütál majd. De nem ez volt az egyetlen képanyag, amit kint rögzítettek, kapva az alkalmon, hogy a műfaj autentikus környezetében videózhatnak, több felvételt bezsebeltek, amik akár egy-egy útinaplónak is simán beillenének.
Sedona, vörös sziklas hegység, ahol oly sok western mozi játszódik, egyértelműen magával ragadta a társaságot. Videó itt.
„Az amerikai turnénk egyik legjobb koncertjét Phoenixben adtuk, nagyon jó volt a hely és a közeg minket is hangulatba hozott. Ezután érkeztünk Sedona-ba, ahol a főútról már látszott a lenyűgöző Cottonwood sziklás hegység, itt vettük fel a kedvenc gitárosom Doc Watson feldolgozását, a Streamline Cannonball című számot” – mesélte Kornél a felejthetetlen élményt.
A turnéról egy teljes összefoglaló videó is készült, amit itt láthattok.
A következő The Riverside Soul koncertek
2025. november 22. Debrecen, Incognito Club
2025. december 05. Budapest, Fat Mo’s
2025. december 17. Budapest, Renegade Blues Bar
Fotók: The Riverside Soul
