



Miss Mood
Utálom a rózsákat, mert mindig akkor adod
Amikor megbántasz és ebből lesz a bonyodalom
Apám is megmondta, hogy hagyjalak, de nem akarom
Hogy amink volt minden köddé váljon
Refrén
Ha soha soha sem szerettelek volna
Te soha sohasem bánthatnál
De már soha sohasem hagynám hogy újra
Hogy elkövessük ezt a hibát
Rico
Ha én reménytelen vagyok, akkor baba te meg gyáva
Ès az a közös utunknak az átka
Hogy lehunyt szemmel futunk bele mindig a hibánkba
Ha nem szeretek belèd akkor nem is vagyok bántva
De talàn az a mi szerelmünk bàja
Hogy az én torkom mindig hangosabban kiabálja
Van valaki, aki a szeretetemet várja
És háború a szeretkezések előszobája
De addig, amíg benne van a levegőbe
Belélegzem az illatod mélyen a tüdőmbe
Takarom a szememet, hogy ne tudjàk hogy bőg e
Miattad vagyok még mindig ennyire rossz bőrbe
De már nem érdekel, megyek emelt fővel
Sosem találkoztam még egy ilyen nővel
De ha nem maradunk együtt
Akkor vége mindkettőnknek...
Refrén
Ha soha soha sem szerettelek volna
Te soha sohasem bánthatnál
De már soha sohasem hagynám hogy újra
Hogy elkövessük ezt a hibát
Rico & Miss Mood
A kezem fázik, folyik a vér
Szememen látszik, hova lettél
Keveset alszom, túl nagy a zaj
Nem vagyok otthon éjfél van
Bárcsak nálad alhatnék
Szorosan hozzád bújhatnék
Érted most is meghalnék
Tudom ez őrültség
Bridge (Miss Mood)
Ha soha sohasem szerettelek volna
Te soha sohasem bánthatnál
De már soha sohasem hagynám, hogy újra
Hogy elkövessük ezt a hibát
Refrén
Ha soha sohasem szerettelek volna
Te soha sohasem bánthatnál
De már soha sohasem hagynám hogy újra
Hogy elkövessük ezt a hibát



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.