|
|
|
HANG AZ INTERURBÁN TELEFONON:
Halló, Nagyvárad! Pest beszél!
Mi újság lent a jó vidéken?
Itt béke leng és vert a szél,
Ma Csáky grófnak mondta Széll,
Hogy szebb ujéve nem volt régen.
Ma szent az érzés, szent a nóta,
Szent a béke és szent a kvóta
És szent az élet, annyi szent:
Új korszak nyílott idelent,
Mert új a század... huszadik...
EGYIK TUDÓS:
Nem, tisztelt hang, ön hazudik,
Vagy legalábbis szörnyen téved,
Még ez év a régi század:
Egy gomb ellen...
MÁSIK TUDÓS:
Tegyen százat,
Elveszíti, mondhatom.
Hogy megnyerje, nincs reá mód,
Mathézisból nem telik,
Hegedült már annak régen... Kubelik...
KUBELIK:
De uraim, mire jó
Ez a nagy ribillió?...
Mért civódnak, mért fogadnak!
Nekem azt elhihetik,
A nemes Kubelik Jánosnak:
Régi század vagy új század
Nem teremt nagyobb zsenit,
Mint én, ez a kis cseh itt!
Hallják hát az angoloknak
Királynőről írt dalát -
Amely mellett Krüger úrnak
Készitik Szent Ilonát
S mit huzat a nagy Kitchéner
A búr földön valahol,
Ahol búr dalt avagy bordalt
Búr úr többé nem dalol.
TUÁN HERCEG:
Mit a búrok kín'ai,
De dalol a kínai:
Rendeletbe adta már ki
Nyalka Vilmos úr,
Hogy a bokszer legyen célpont,
Nem pedig a búr.
Gyilkol is a vén Waldersee
És egy nagy sereg,
Éljen a keresztény erkölcs
S emberszeretet.
Csúf, csúf csakugyan a nyugati lény,
Bresci a királyát lőtte meg szivén.
Aki hatalmas, ott az a nagy úr,
Pusztuljon a bokszer és a búr.
A BARÁTSÁGOS IDEGEN:
Én vagyok az, én vagyok az,
Aki nem jó,
Teli pénztár nyitogató,
Polgárokat szomoritó.
Az új színház már kész vagyon.
Ez mulatság és kész vagyon,
Fogadjátok hát szívesen,
Az én személyem mérvadó,
A nevem: újabb pótadó.
THÁLIA:
Szűnjék meg a patália,
Hisz itt vagyunk mi, Thália.
Szent igaz, hogy sok a baj,
Kell a mámor, hajahaj!
Amit adok, az egy új élet
S egész halom dicső igéret.
Adok, mi használ s ami árt,
Adok gulyáshúst, kaviárt.
Ami még minden helyen tetszett,
Adok majd primadonnaheccet,
Nagy szépségversenyt, sok mi mást,
Rossz és jó előadást.
És megnyugvást ami ád:
Azt a filozófiát, hogy:
Nyáron nagyon meleg van,
Télen nagyon hideg van,
Ősszel esik az eső,
Bolond az elcsüggedő...
A BÚCSÚZÓ ÉV:
Sohse búsuljatok miattam,
Én nem sajnálom, amit adtam.
Amit nem adtam, azt még úgyse,
Most már távozom, istókugyse,
Legyen erős vigasztalás itt,
Hogy még rosszabb lehet a másik.
HANG AZ INTERURBÁN TELEFONON:
Halló, Pest! Nagyvárad beszél.
Sok a baj, hordja el a szél.
B.U.É.K. azért, mint rendesen,
Szilveszter éjfelét lesem
S kérem nagyon, ha már lehet,
Küldjék el a potyajegyet.
Mert hát minden egyre megy,
Egy szép van: a potyajegy!...
Azahriah újra történelmet írt: tripla teltházas MVM Dome-os koncertjének első, majd második estéjén is megjelentetett egy-egy nagylemezt.
A napokban megjelent skatulya II-t az Aziverzum követi, sokkal hamarabb, mint ahogy azt bárki is várta. Az énekes-dalszerző tavalyi év sikerei után rövid szünetet tartott, de most kárpótolja a rajongókat - jobban, mint valaha.
Az eddigi két este során több tízezer rajongó lehetett tanúja annak, ahogy a magyar könnyűzene történetébe újabb, aranybetűkkel írt sor kerül.
Miközben az énekes a három nap alatt több mint 45 000 ember előtt játszik, nem egy, de két új albummal is meglepte a közönséget.
A tripla teltházas Dome és a két, frissen kiadott lemez egyaránt jelzi: Azahriah nemcsak közönségében, de alkotói lendületében is csúcson van. Az Aziverzum szövegvilágában személyes vallomásokba, társadalmi kritikába és némi belső vívódásba is belemélyed.
