|
|
|
Egy dal, mit Jászon nem hallott még,
Egy dal, egy népdal cseng felém,
Ott született a délibábos
Szinkörnek megszentelt helyén,
Ott született - így mondták nékem -,
Habár nem így dalolták régen:
»Minek is van cenzúra a vidéken...«
De hagyjuk a magyar versformát,
Mert így mesélni nem szokás...
...Budapesten sok most a szennyes
S van a vidéken nagymosás.
Előbb Szeged veré a sulykot,
De el Nagyvárad sem marad
S aztán sulykolnak ékes sorban:
Debrecen, Kassa, Győr, Arad...
És szól kevélyen Beöthy László,
Amíg Porzsolttal összesúg:
»Kén' még trikó, vidéki Plátók,
De akkor fel és le is út!
Ráuntok még a szende 'rényre,
Mely domborítni nem szokott,
A kaviárt szeretnétek még,
De számotokra elfogyott!«
Így szóltak ők, de mit sem használ,
Nem bírt a bojkott sem velünk,
Mi az erényt, a 'rényt imádjuk
És klasszikus a kenyerünk.
Ha nem jámbus csorog le róla,
A színpad oly sötét, sivár,
Tragédiát, jámbust a népnek,
Hisz' a szinházba sírni jár!...
Óh, mert az Asszonyregiment-ek
Szemérmeseknek nem valók,
Nálunk pedig fő a szemérem
És jók vagyunk mi, tiszta-jók.
Restelljük, ha csinos leánykák
Nevetnek fenn a színpadon,
Mert hát a nő mindig: Elektra,
Ki rí nagyon, ki sír nagyon...
Az életben annyi öröm van
És pásztoróra rengeteg,
A színházban beszéljünk másról
- Jámbusban persze -, ha lehet.
Halljunk ott szép lovagregéket,
Miként eped a trubadur
Egy szál virágért. Azt ne tudjuk,
Hogy nem eped - egy másik úr...
*
Egy dal, mit Jászon nem hallott még,
Egy dal, egy népdal cseng felém.
Oly szép e dal, de szebb volt addig,
Míg más, de én sem ismerém.
E dal, miként már fent jeleztem,
Nem bízik ám a vidéki erényben.
És e dalnak a refrénje mi légyen? -
»Minek is van cenzúra a vidéken...«
Átlépés valahonnan valahova – vagy talán valakiből valakivé. A koncert egyszerre lesz lezárás és újrakezdés - az azonos című dal ezúttal egy egész koncertté tágul, és egy különleges utazásra invitálja a látogatókat.
A frontember, Szendrői Csaba betegsége miatt a zenekarnak át kellett írnia a terveit
Az elmúlt hónapok eredetileg fesztiválfellépésekkel és közös élményekkel teltek volna, ám frontemberük, Szendrői Csaba betegsége miatt a zenekarnak át kellett írnia a terveit. Éppen ezért az idei zárókoncert még nagyobb súllyal és még intenzívebb energiákkal fog szólni – valódi ünnepe lesz annak, hogy ismét együtt lehetnek a közönséggel.
TRANSZ – ez az este címe, állapota, kiindulópontja
- Az elmúlt időszakban sokféle transz állapotban voltunk, legjobban talán egy függőleges utazásnak, az álom és valóság közti lebegésnek jellemeznénk. Nagyon jó volt elővenni a Transz című dalunkat is, nagyon illik a mostani hangulatunkhoz - hangsúlyozta a zenekar.
Két évvel ezelőtt - szintén a Park zárónapján - az űrbe utaztunk a csapattal, míg tavaly a Semmi vetett véget ennek a térbeli kalandozásnak. Most pedig egy újabb fordulóponthoz érkeztünk.
A transzcendens élmények, az átváltozás lehetőségei kerülnek középpontba, és elindulunk egy újabb utazáson - de ezúttal befelé.
- Több dalunkon változtatunk a Budapest Park koncertünkre, olyan formában kerülnek színpadra, amilyenben még nem volt hallható azelőtt sehol. Így idézzük meg a transz állapotot, vagyis azt, hogy nekünk ez mit jelent - fogalmazottt a formáció.
A koncert nemcsak zeneileg, hanem vizuálisan is szokatlan lesz
A zenekar tagjai ezúttal egysoros elrendezésben állnak majd a színpadon, kifejezve az egységet és a közösséget.
Az Elefánt életében - ahogy ők fogalmaznak - valahogy minden fontosabb esemény “Parkról Parkra” történik, és minden alkalommal különleges, egyszeri és megismételhetetlen műsorral készülnek ezen a helyszínen. Október 4-én tehát nem csupán egy koncert zárja a Budapest Park 14. évadát, hanem egy új időszámítás veszi kezdetét. A TRANSZ egy kapu – és aki átmegy rajta, biztosan hoz magával valamit a másik oldalról. Ráadásul az állatok világnapján egy másik “állatos” zenekar melegíti a színpadot az Elefánt előtt - az este vendége Kolibri lesz.
Fotók: Elefánt/Sinco
