|
|
|
Aranykakast megnéztem négyszer
S így szóltam: adieu, Debrecen.
Nekem aztán kukorékolhatsz,
Túl leszek völgyön és hegyen.
Sulamittal, Aranykakassal
Jól eltelhettem, hát megyek
Oda, hol a filokszérát már
Kiheverhették a hegyek.
S most itt vagyok eldugva, rejtve.
Hogy hol? - azt el nem árulom.
Hitelezők ellen két hétig
Legjobb gyógyszer a nyugalom.
Nyugszom tehát, ha nem babéron,
De mégis csendben megvagyok:
Itt más természetű az éjjel,
Ott még aludni sem hagyott.
Hajh, micsoda egy más világ ez!...
Ha éjjel egy kutya ugat,
Ez már gyönyör, álomba ringat
S a legköltőibb hangulat.
A kávéházi füst nem fojt meg,
Ki nem megyünk, mert nagy a hó,
Iszunk ugyan feketekávét,
De a bor mértéke akó...
Mit sem tudunk a nagyvilágról.
Hogy hó van, nem kapunk lapot,
A postásunk nem megy postára,
Hogy megegyék a farkasok.
Igaza van... De hogy tudjuk meg
Akkor, hogy mit csinál a búr
S báloznak-e már Debrecenben,
Vagy még mindig vezet a zsúr?...
Zsúr ami zsúr: mi is zsúrozunk;
Itt vannak a disznótorok.
Milyen jó szó, kész már a rím rá
Ezer éve: disznó torok...
Egy többet ér öt Sulamitnál,
Hát még a kaláber, tarokk:
Ha megkontrázom a plébánost,
Álló hétig van szóra ok.
A mi zsúrunk szecesszióról,
Anziht kártyákról mit sem tud,
Nincs ám itt flört, de unalom se,
Nincs művészest és nincs redut.
Éjfél előtt ránk száll az álom,
Itt ám aludni is lehet.
Nem virrasztunk, de nem is írunk
Leopárdista verseket...
...Szóval: jól lehet itt pihenni.
De mégis - tudja a manó -,
Ha tudnám, hogy itt kell maradni,
Nem volna ám vigasztaló.
Mert bár én némely verseimben
A Nirvánáért reszketek -
Ha itt maradok, félek mégis:
Elhízom s nyárspolgár leszek!...
Átlépés valahonnan valahova – vagy talán valakiből valakivé. A koncert egyszerre lesz lezárás és újrakezdés - az azonos című dal ezúttal egy egész koncertté tágul, és egy különleges utazásra invitálja a látogatókat.
A frontember, Szendrői Csaba betegsége miatt a zenekarnak át kellett írnia a terveit
Az elmúlt hónapok eredetileg fesztiválfellépésekkel és közös élményekkel teltek volna, ám frontemberük, Szendrői Csaba betegsége miatt a zenekarnak át kellett írnia a terveit. Éppen ezért az idei zárókoncert még nagyobb súllyal és még intenzívebb energiákkal fog szólni – valódi ünnepe lesz annak, hogy ismét együtt lehetnek a közönséggel.
TRANSZ – ez az este címe, állapota, kiindulópontja
- Az elmúlt időszakban sokféle transz állapotban voltunk, legjobban talán egy függőleges utazásnak, az álom és valóság közti lebegésnek jellemeznénk. Nagyon jó volt elővenni a Transz című dalunkat is, nagyon illik a mostani hangulatunkhoz - hangsúlyozta a zenekar.
Két évvel ezelőtt - szintén a Park zárónapján - az űrbe utaztunk a csapattal, míg tavaly a Semmi vetett véget ennek a térbeli kalandozásnak. Most pedig egy újabb fordulóponthoz érkeztünk.
A transzcendens élmények, az átváltozás lehetőségei kerülnek középpontba, és elindulunk egy újabb utazáson - de ezúttal befelé.
- Több dalunkon változtatunk a Budapest Park koncertünkre, olyan formában kerülnek színpadra, amilyenben még nem volt hallható azelőtt sehol. Így idézzük meg a transz állapotot, vagyis azt, hogy nekünk ez mit jelent - fogalmazottt a formáció.
A koncert nemcsak zeneileg, hanem vizuálisan is szokatlan lesz
A zenekar tagjai ezúttal egysoros elrendezésben állnak majd a színpadon, kifejezve az egységet és a közösséget.
Az Elefánt életében - ahogy ők fogalmaznak - valahogy minden fontosabb esemény “Parkról Parkra” történik, és minden alkalommal különleges, egyszeri és megismételhetetlen műsorral készülnek ezen a helyszínen. Október 4-én tehát nem csupán egy koncert zárja a Budapest Park 14. évadát, hanem egy új időszámítás veszi kezdetét. A TRANSZ egy kapu – és aki átmegy rajta, biztosan hoz magával valamit a másik oldalról. Ráadásul az állatok világnapján egy másik “állatos” zenekar melegíti a színpadot az Elefánt előtt - az este vendége Kolibri lesz.
Fotók: Elefánt/Sinco
