|
|
|
A »TEKNŐSBÉKA«
Elő sem adtak,
Már betiltottak,
Csak így, a rémes éjjelen
Szabad nekem
Kisértenem
A bölcs szemérmeseknek álmát,
Óh, mert másképp dutyiba zárnák
Szegény békát, aki szemérmet
Pesten olyan durván megsértett.
Úgy bizony!
SZELLEMEK KARA
Dutyiba zárnák, úgy bizony.
A béka vásott, rossz legény,
Pedig a legfőbb az erény,
A tiszta, szép erény.
»A KATONÁK«
Nem vagyok vén,
A becsület hiba,
Azért történt
Fatális galiba.
Az ezredes
Dühös, heves
És rám parancsola:
Pusztulj tovább,
Csúf »Katonák«.
Ne éledj fel soha!
SZELLEMEK KARA
Az ám, az ám,
Úgy kell neki
És jól teszi,
Ha szól az ezredes:
Máglyára el,
Nem énekel
Itt velszi énekes.
»A NAZARÉNUSOK«
Nem bántottam senkinek fiát,
Mégis kimondták a szentenciát.
Új ember vagyok,
Mit vétheték borzasztót és nagyot?
Hát már templomba járni sem szabad,
Csak a »Babá«-nak, aki ezalatt
Jól érzi most magát
S kit vigasztal sok kolduló barát?
A zárdába mehetnek tiszt urak
És oda csak én nem kapok utat?
Óh, rossz világ,
Gonosz világ,
Templomba járni sem szabad,
Mert kifacsarják a nyakad.
Óh, rossz világ,
Gonosz világ.
SZELLEMEK KARA
Óh, szép világ,
Dicső világ.
Aki nem tetszik, el vele!
Itt új dolognak nincs helye,
Csak ami régi, az a jó.
Szemérmes, jámbor, nem bohó.
Távozzatok hát, pártütők,
Itt nem segítnek a tüdők.
Itt élni nektek nem szabad,
Nem engedi a vaskalap.
A vaskalap, mely annyi éve
Szép városunknak dísze, éke,
Amelyre oly büszkék vagyunk,
Amelyért élünk és halunk.
Vesszen hát minden újitás:
Nekünk már nem kell semmi más,
Ami rég megvolt, megmarad,
Éljen a régi vaskalap,
Éljen a vaskalap!
A pártütők egymásra borulva zokognak, a szellemek
a páholyokból nevetnek. Az óra egyet üt, a függöny legördül.
Átlépés valahonnan valahova – vagy talán valakiből valakivé. A koncert egyszerre lesz lezárás és újrakezdés - az azonos című dal ezúttal egy egész koncertté tágul, és egy különleges utazásra invitálja a látogatókat.
A frontember, Szendrői Csaba betegsége miatt a zenekarnak át kellett írnia a terveit
Az elmúlt hónapok eredetileg fesztiválfellépésekkel és közös élményekkel teltek volna, ám frontemberük, Szendrői Csaba betegsége miatt a zenekarnak át kellett írnia a terveit. Éppen ezért az idei zárókoncert még nagyobb súllyal és még intenzívebb energiákkal fog szólni – valódi ünnepe lesz annak, hogy ismét együtt lehetnek a közönséggel.
TRANSZ – ez az este címe, állapota, kiindulópontja
- Az elmúlt időszakban sokféle transz állapotban voltunk, legjobban talán egy függőleges utazásnak, az álom és valóság közti lebegésnek jellemeznénk. Nagyon jó volt elővenni a Transz című dalunkat is, nagyon illik a mostani hangulatunkhoz - hangsúlyozta a zenekar.
Két évvel ezelőtt - szintén a Park zárónapján - az űrbe utaztunk a csapattal, míg tavaly a Semmi vetett véget ennek a térbeli kalandozásnak. Most pedig egy újabb fordulóponthoz érkeztünk.
A transzcendens élmények, az átváltozás lehetőségei kerülnek középpontba, és elindulunk egy újabb utazáson - de ezúttal befelé.
- Több dalunkon változtatunk a Budapest Park koncertünkre, olyan formában kerülnek színpadra, amilyenben még nem volt hallható azelőtt sehol. Így idézzük meg a transz állapotot, vagyis azt, hogy nekünk ez mit jelent - fogalmazottt a formáció.
A koncert nemcsak zeneileg, hanem vizuálisan is szokatlan lesz
A zenekar tagjai ezúttal egysoros elrendezésben állnak majd a színpadon, kifejezve az egységet és a közösséget.
Az Elefánt életében - ahogy ők fogalmaznak - valahogy minden fontosabb esemény “Parkról Parkra” történik, és minden alkalommal különleges, egyszeri és megismételhetetlen műsorral készülnek ezen a helyszínen. Október 4-én tehát nem csupán egy koncert zárja a Budapest Park 14. évadát, hanem egy új időszámítás veszi kezdetét. A TRANSZ egy kapu – és aki átmegy rajta, biztosan hoz magával valamit a másik oldalról. Ráadásul az állatok világnapján egy másik “állatos” zenekar melegíti a színpadot az Elefánt előtt - az este vendége Kolibri lesz.
Fotók: Elefánt/Sinco
