|
|
|
Temetek, gyászom van, lélekölő gyászom,
Temetem elhervadt, boldog ifjuságom,
Amennyi örömöt nyújtott hébe-hóba,
Azt mind belezárom sötét koporsóba...
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Nincs ember szivében oly keserü bánat,
Mint az én szivemben. Elnémítja számat...
Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta,
Aki nekem dalolt, lenn a koporsóba',
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Ki fog majd dalolni boldogságról nékem?
Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten?
Ki ad szent álmokat a rideg valóra?...
Minden kincsem ott van, ott a koporsóba',
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Sötét koporsó, bár mindenem elzártad,
Szívem szeretni vágy, ne vidd el e vágyat!
Szeretni vágy szivem minden kis atomja,
Szerelmi vágy nélkül az élet mi volna?
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Temetek. Temetem éltem ijfuságát,
Temetem szivemnek minden édes vágyát.
Óh, de megsiratnám - hogyha könnyem volna -
Kedves halottaim, ott a koporsóba'...
- Szól a harang búsan, végsőt üt az óra.
Azahriah újra történelmet írt: tripla teltházas MVM Dome-os koncertjének első, majd második estéjén is megjelentetett egy-egy nagylemezt.
A napokban megjelent skatulya II-t az Aziverzum követi, sokkal hamarabb, mint ahogy azt bárki is várta. Az énekes-dalszerző tavalyi év sikerei után rövid szünetet tartott, de most kárpótolja a rajongókat - jobban, mint valaha.
Az eddigi két este során több tízezer rajongó lehetett tanúja annak, ahogy a magyar könnyűzene történetébe újabb, aranybetűkkel írt sor kerül.
Miközben az énekes a három nap alatt több mint 45 000 ember előtt játszik, nem egy, de két új albummal is meglepte a közönséget.
A tripla teltházas Dome és a két, frissen kiadott lemez egyaránt jelzi: Azahriah nemcsak közönségében, de alkotói lendületében is csúcson van. Az Aziverzum szövegvilágában személyes vallomásokba, társadalmi kritikába és némi belső vívódásba is belemélyed.
