|
|
|
Tündér május, bocsásd meg nékem,
Hogy nem Terólad zeng dalom,
Varázsod - bár szivemben érzem -
Nem törhet dalba, fájdalom!
Dalom most bús, nem szétcsapongó,
Kopár falakról visszakongó,
Szomoru sorsod sirató,
Óh, Vigadó, óh, Vigadó!
Volt egy kedves álmunk,
Nem is olyan régen,
Befagyott s becsapott
Bennünket egészen:
Hogy mikorra elmegy
A fecske, a gólya,
Lesz már városunknak
Ékes Vigadója.
Ott fogunk mulatni
Széles báli kedvvel,
Sokszor fog ott érni
A pirkadó reggel.
Színház s bálterem lesz,
Ahogy kedvünk tartja,
Hej, lesz ott mulatság,
Mindenféle fajta...
...S egyszer álmunk kezdett
Valósággá lenni,
Láttuk a Vigadót
Egyre emelkedni;
Milyen szeretettel,
Büszkeséggel láttuk,
- Veres a téglája,
Azt is megcsodáltuk.
Hej, az épitőjét
Hogy áldottuk érte:
»Az ő műve lesz a
Város büszkesége!«...
S ha mégis valaki
Rosszat mondott róla,
Szaladnia kellett,
Felfricskáztuk vóna. -
Reménnyel néztük épitésed,
Óh, Vigadó, óh, Vigadó
S az irigység - íme - mivé tett:
Falad lerombolni való.
Még a világra sem születtél,
Máris rovott az életed:
Kimondták, hogy Vigadó címre
Semmi jogcímed sincs neked.
Falaidat lebontják szépen
S leszesz, mi voltál: por s hamu,
Mi meg ott, ahol az a nadrág,
Kinek gazdája volt Samu...
De nem ez a legfőbb bánatunk,
Óh, Vigadó, óh, Vigadó,
Hanem - ami Tereád rímel:
A pótadó, a pótadó.
Átlépés valahonnan valahova – vagy talán valakiből valakivé. A koncert egyszerre lesz lezárás és újrakezdés - az azonos című dal ezúttal egy egész koncertté tágul, és egy különleges utazásra invitálja a látogatókat.
A frontember, Szendrői Csaba betegsége miatt a zenekarnak át kellett írnia a terveit
Az elmúlt hónapok eredetileg fesztiválfellépésekkel és közös élményekkel teltek volna, ám frontemberük, Szendrői Csaba betegsége miatt a zenekarnak át kellett írnia a terveit. Éppen ezért az idei zárókoncert még nagyobb súllyal és még intenzívebb energiákkal fog szólni – valódi ünnepe lesz annak, hogy ismét együtt lehetnek a közönséggel.
TRANSZ – ez az este címe, állapota, kiindulópontja
- Az elmúlt időszakban sokféle transz állapotban voltunk, legjobban talán egy függőleges utazásnak, az álom és valóság közti lebegésnek jellemeznénk. Nagyon jó volt elővenni a Transz című dalunkat is, nagyon illik a mostani hangulatunkhoz - hangsúlyozta a zenekar.
Két évvel ezelőtt - szintén a Park zárónapján - az űrbe utaztunk a csapattal, míg tavaly a Semmi vetett véget ennek a térbeli kalandozásnak. Most pedig egy újabb fordulóponthoz érkeztünk.
A transzcendens élmények, az átváltozás lehetőségei kerülnek középpontba, és elindulunk egy újabb utazáson - de ezúttal befelé.
- Több dalunkon változtatunk a Budapest Park koncertünkre, olyan formában kerülnek színpadra, amilyenben még nem volt hallható azelőtt sehol. Így idézzük meg a transz állapotot, vagyis azt, hogy nekünk ez mit jelent - fogalmazottt a formáció.
A koncert nemcsak zeneileg, hanem vizuálisan is szokatlan lesz
A zenekar tagjai ezúttal egysoros elrendezésben állnak majd a színpadon, kifejezve az egységet és a közösséget.
Az Elefánt életében - ahogy ők fogalmaznak - valahogy minden fontosabb esemény “Parkról Parkra” történik, és minden alkalommal különleges, egyszeri és megismételhetetlen műsorral készülnek ezen a helyszínen. Október 4-én tehát nem csupán egy koncert zárja a Budapest Park 14. évadát, hanem egy új időszámítás veszi kezdetét. A TRANSZ egy kapu – és aki átmegy rajta, biztosan hoz magával valamit a másik oldalról. Ráadásul az állatok világnapján egy másik “állatos” zenekar melegíti a színpadot az Elefánt előtt - az este vendége Kolibri lesz.
Fotók: Elefánt/Sinco
