|
|
|
Piros az ég, lángok nyalják,
Égő falvak füstje látszik. -
Szerbországnak minden hegye,
Minden völgye vértől ázik...
Pogány török támadta meg,
Már rabolja, fosztogatja,
Letűnt a pogány »hold« előtt
Szerbországnak fénylő napja.
Szerbországnak hős királya,
Márkó király, harcba készül:
Megmenteni drága honát,
Vagy vele halni vitézül.
Párjától, szép Helénától,
Válik édes búcsu szaván:
»Csak te légy mindig hozzám hű -
Úgy megmentem drága hazám!«
Hű barátját, a hős Dukát,
Nem viszi a bősz csatába:
»Reád bízom szép hitvesem,
Félek itt hagyni magába'!«
S míg a hős király a harcban
Megmenti a drága hazát,
Elcsábitá feleségét
A bizalmas, álnok barát.
Visszatér a hős király is,
Öröm s vígság járt nyomában,
Harci-verseny és mulatság
Volt királyi udvarában.
Később a vadászkürt hangja
Szállott át a rengetegen,
Vérontás-vágy vett erőt már
Ismét a fáradt seregen.
A hős király vadat űzve
Sűrü rengetegbe tévedt
S bár leszállt az est homálya,
Egyre mégis befelé ment.
Végre a hajnal sugára
Sík téren pillantá meg őt,
Játszva folyó, kicsiny patak
Folyta keresztül a mezőt.
Ifjú lányok patak mellett
Ruhát mostak hófehérre;
Dalt daloltak éppen akkor,
Midőn Márkó odaére:
»Hős királyunk, vitéz Márkó
Megtámadta ellenségét;
Barátjára - hős Dukára
Bízta bájos feleségét.
S míg ő távol volt a harcban,
Végigküzdve ezer csatát,
Hű barátja elcsábitá
Feleségét - szép Helénát.«
»Átok reá!« - kiált Márkó -
»Ütni fog a bosszú-óra;
Halál reá - kínos halál -,
Halál a gaz csábitóra!...«
- - - - - - - - - - - - - -
...Máglya füstje száll magasba,
Hamvát felkavarja a szél,
Minden apró porhamuja
Tiltott szerelemről beszél.
Meghalt Márkó, sírba vitte
Hűtlenné vált drága párja,
De őróla dalol most is
Szerbországnak ifja, lánya.
Átlépés valahonnan valahova – vagy talán valakiből valakivé. A koncert egyszerre lesz lezárás és újrakezdés - az azonos című dal ezúttal egy egész koncertté tágul, és egy különleges utazásra invitálja a látogatókat.
A frontember, Szendrői Csaba betegsége miatt a zenekarnak át kellett írnia a terveit
Az elmúlt hónapok eredetileg fesztiválfellépésekkel és közös élményekkel teltek volna, ám frontemberük, Szendrői Csaba betegsége miatt a zenekarnak át kellett írnia a terveit. Éppen ezért az idei zárókoncert még nagyobb súllyal és még intenzívebb energiákkal fog szólni – valódi ünnepe lesz annak, hogy ismét együtt lehetnek a közönséggel.
TRANSZ – ez az este címe, állapota, kiindulópontja
- Az elmúlt időszakban sokféle transz állapotban voltunk, legjobban talán egy függőleges utazásnak, az álom és valóság közti lebegésnek jellemeznénk. Nagyon jó volt elővenni a Transz című dalunkat is, nagyon illik a mostani hangulatunkhoz - hangsúlyozta a zenekar.
Két évvel ezelőtt - szintén a Park zárónapján - az űrbe utaztunk a csapattal, míg tavaly a Semmi vetett véget ennek a térbeli kalandozásnak. Most pedig egy újabb fordulóponthoz érkeztünk.
A transzcendens élmények, az átváltozás lehetőségei kerülnek középpontba, és elindulunk egy újabb utazáson - de ezúttal befelé.
- Több dalunkon változtatunk a Budapest Park koncertünkre, olyan formában kerülnek színpadra, amilyenben még nem volt hallható azelőtt sehol. Így idézzük meg a transz állapotot, vagyis azt, hogy nekünk ez mit jelent - fogalmazottt a formáció.
A koncert nemcsak zeneileg, hanem vizuálisan is szokatlan lesz
A zenekar tagjai ezúttal egysoros elrendezésben állnak majd a színpadon, kifejezve az egységet és a közösséget.
Az Elefánt életében - ahogy ők fogalmaznak - valahogy minden fontosabb esemény “Parkról Parkra” történik, és minden alkalommal különleges, egyszeri és megismételhetetlen műsorral készülnek ezen a helyszínen. Október 4-én tehát nem csupán egy koncert zárja a Budapest Park 14. évadát, hanem egy új időszámítás veszi kezdetét. A TRANSZ egy kapu – és aki átmegy rajta, biztosan hoz magával valamit a másik oldalról. Ráadásul az állatok világnapján egy másik “állatos” zenekar melegíti a színpadot az Elefánt előtt - az este vendége Kolibri lesz.
Fotók: Elefánt/Sinco
