|
|
|
/Norba/
Itt az idő, fel a fejekkel,
Meg a kezekkel, az éhes fülekkel,
Koszosabb rímekkel, tömöm ha kell,
Mosatlan gyümölcsökkel, tele a tál,
Végre itt van, amit akartál,
Finom, de steril, ha beleharaptál,
Tudod, mi a dörgés, egy újabb lövés,
Mennék utamra, sok a kereszteződés,
A magamfajta nem kertel, nem kertel,
Te mit kezdesz az élettel, az élettel,
Ha folyton visszahúznak, nem éred el a célt,
Úgyhogy tedd magadért, magadért
Az irigy kutyák csak ugatnak, ugatnak
Mindegy, hogy keletnek vagy nyugatnak, nyugatnak
Később meg pitiznek az uraknak, az uraknak
Csak a saját farkuk után futhatnak, futhatnak
Pattognak a szavak, mint a popcorn,
Diadalittasan a mikrofonokon,
Ne foglalkozz a feleslegessel,
Inkább Tibbahval meg Bankáoessel,
Miért nem ülsz le, ha tudod, hogy elesel,
Hogy lőtávon belül mi a faszt keresel,
A fejeden a kurva célkereszttel,
A bűnöző ütem élve temet el.
/Bankos/
Kitört a vihar, bízz abban, ami megtetszett,
Itt a cd, a tape, a demok célba értek,
Én nem tudom, hogy érzed, de ez itt már rég nem teszt,
Itt a hungarorap, engem megmérgeztek,
Teli a hungaroring, ha kell elmondom megint,
Itt a Norba, itt a Bankos, még mindig szokás szerint,
Itt a Balkán Hollywood, elnyel az országút,
Egy-két pohár kívánság, és máris teli a pult,
Ahol minden valóra válik, itt a fekete majális,
Elmúlt a templomok oltalma, és akárhogy is,
Végső soron túlfeszül a húr, és megmondta Azúr,
Hogy a krú még visszatér, és majd újra begyújt,
Lángra kap az élet a szögesdróton túl,
Turkálom bennem a tegnapot boldogtalanul,
Rád maradt a vakszerencse, a szándék, az akarat,
A rossz szomszédok, az évek, amik félbemaradtak,
Egykedvűen tántorgunk, próbálunk hozzá jó képet vágni,
És végre, nézd, de eltelik az élet,
Mióta kinn vagyunk, vagytok, vannak az utcán,
Pattognak, pörögnek, kattognak a kasszák,
Ébrednek a városok, a medencét teleengedik,
Nyugodtan dőlj vissza, a territóriumot bekerítik,
Új korszakot írunk, adj bele mindent, amit bírtok,
Ez már nem szovjet, főleg még nem amerikai bírtok,
Már nem elég beöltözve jópofa neveket választani,
Embereket, akiket egy hét múlva meg fogtak bánni,
Fogalmatok sincs, a fejem fogom, fenem a fogam,
Ne lépjél az asztalhoz, ahol minden hely foglalt,
Bár zuhanás közben még szép, minden rendben,
Majd csak a földetérés lesz az, ami megismételhetetlen.
/Tibbah/
Forranak a korongok, már mozognak az arcok,
A föld alatt és a föld felett egyaránt csak harcok,
A hip-hopra pillantok, és látom a sok harcot,
Terepszínű lobogóknak, na meg mélyre ásott árkok,
MC-k egymás ellen csak divatból harcoltok,
Nem hinném, hogy meg lenne rá kurva nyomós okotok,
Látjátok a felhőket, a felgyülemlett haragot,
Ti ezt nem akarhatjátok, a rapet bombázzátok,
A fületeket bezárjátok, a jót kint hagyjátok,
A rosszat meg beengeditek, hát mi a faszt vártok,
Nem látjátok az utat, amit az elődötök vágott,
Csak követni kell a nyomokat, aztán a fényt majd meglátod,
Nem szégyen, ha nem tudtok, hát ezért vannak a tanárok,
Szóljatok, ha elakadtatok, segítek túljutnotok,
A másikat nem kell majmolod, ez nem a te dolgod,
Edzél, hogy jobb legyél, aztán később majd bebizonyíthatod,
A körmöd rágod, közben meg a vivát bámulod,
Ne a tévéből tanulj öreg, ezzel nehezíted a dolgod,
Legyél az, ami belül vagy, ezt mindig vállalhatod,
Nem kell a másik kedvéért a pojácát játszanod,
Vágod, ezt nem vágni kell, hanem felfognod,
A rap nem egy klub, hová nagyon muszáj tartoznod,
Hogy a mikrofonba hazudj és pimaszul fintorogj,
Amit a forradalom felépített, azt hátulról lerombold.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
