|
|
|
|
|
| Előadó: | Down For Whatever |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse I.:
Kongó lépteid a régi utcák falán,
a kopott tereken senki nem vár rád.
Idegen vagy, a múltnak koldusa;
amit érzel, senki nem tudja…
Ha lehunyom a szemem, még mindig ugyanúgy látom:
gyerekek vagyunk újból, hiányzol barátom!
Felnőttünk, tudom, már nem hiszek a csodákban,
de úgy elvesznék veled valamelyik régi nyárban.
Verse II.:
Megfogadtuk, hogy mindig itt leszünk.
Azt mondtuk, hogy soha nem felejtjük
a közösen szőtt régi álmokat,
de hazugság volt, hogy minden így marad…
Megfakult a falakon az egykor színes festék.
A berepedt bitumenen a sok-sok régi emlék
mélyről tör fel, én meg hagyom, hogy átjárjon,
hogy annyi mindent veszni hagytunk ezeken az utcákon…
Bridge:
Felnőttünk, tudom jól, de hiányzol barátom…
Chorus:
Észrevétlen eltemettük azokat a régi éveket,
ahova néha mégis visszamennék,
de tudom, nem lehet,
mert az óra lassan körbejár,
és ami múlandó, az véget ér,
így nem jön vissza már….
C rész:
Hol van a hely, amit gyerekként álmodtunk meg?
Rég elveszett…
Csak egy betonba karcolt szó őrzi még a nevedet…
Hol van az éj, ami úgy volt, hogy örökké tart?
Félbeszakadt…
Szó bennragadt, mert nem vártuk meg a hajnalt…
Verse III.:
Emlékek törnek fel valahonnan mélyről,
egy szakadt pólós kisgyereknek gondtalan életéből.
A VHS-zaja ahogy a fülében serceg,
az idő megdermedt,
és csak toporogtak a percek.
A játszóterünk helyén már csak irodaházak állnak,
kitörölve a múltat, szobrot állítva a mának,
de anyámnak szavait most is hallom a fejemben,
sose rohanj, fiam, hagyd, hogy a szíved vezessen.
Breakdown:
Idegen lettem, a múltnak koldusa!
Amit érzek, senki nem tudja!
Miért?!
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
