|
|
|
| Előadó: | Stijn |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Synthipop |
| Címkék: | Keressük! |
(Emléked bennünk él, nem hal el,
Minden lépésed, minden szavad itt marad.)
---
„Mikor elmentél, nem szóltunk, csak álltunk némán,
Szívekben a fájdalom, és könnyekben a hiány.
Minden lépésed, minden szavad örökké él,
Még a csendben is érezzük, amit hagytál nekünk.”
---
Melletted nőttünk fel – te mutattad, mi az erő,
Szavaid tűz volt, nem égetett – inkább világított elő,
Ütéseid mögött szándék, bennük fegyelem és rend,
És most, hogy elmentél – minden mozdulatod bennünk lett csend.
---
Nem hittük el, hogy egyszer tényleg elmehetsz,
A mesteri kezek, melyek formáltak minket, már nem érintenek.
De a harcod a szívünkben dobban, valahányszor emlékezünk,
És bár a hangod elcsendesült – harcos szellemed tovább él.
(Emléked örökké él, bennünk sosem múlik el.)
---
Tanítottál csönddel, tekintettel, erővel és mozdulattal
Nem szóltál sokat, mégis értettük – így lett belőlünk tanítvány, harcos, barát.
Eurodance szólt a hangfalból.
Izzadtunk együtt a porban
De minden csepp verejték most egy mondat: „Ő örökké itt van.”
Ő örökké itt van – örökké itt van.
---
---
Nem hittük el, hogy egyszer tényleg elmehetsz,
A mesteri kezek, melyek formáltak minket, már nem érintenek.
De a harcod a szívünk őriz, amikor az emléked lágyan átölel,
És bár a hangod elcsendesült – harcos szellemed tovább él.
(Emléked örökké él, bennünk sosem múlik el. – sosem múlik el.)
---
Nemcsak egy ember voltál – tanító, testvér, erő, minta,
Emléked tűzként lobog, sosem hamvad el.
---
Nem hittük el, hogy egyszer tényleg elmehetsz,
A mesteri kezek, melyek formáltak minket, már nem érintenek.
De a harcod a szívünk őriz, amikor az emléked lágyan átölel,
És bár a hangod elcsendesült – harcos szellemed tovább él.
(Emléked örökké él, bennünk sosem múlik el.)
---
(Ez nem búcsú – ez láng, mit a szívünk őriz, míg ég a világ (ég a vilááág)
Túl poklon, mennyen – te bennünk élsz minden harcban,
Nem feledünk – te lettél a legenda,
Akit nem a halál, csak az idő tisztel tovább.)
az idő tisztel tovább
az idő tisztel tovább
az idő tisztel tovább
az idő tisztel továáább
---
(MESTER)
„Az emlékedet nem törhetik meg semmilyen szavak – az idő tiszteli, amit te adtál.”
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
