|
|
|
| Előadó: | Kiscsillag |
|---|---|
| Album: | 20 őszinte, kőkemény év (dupla LP) |
| Megjelenés: | 2025 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Lovasi András |
|
Lovasi András |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Van egy kis sziget a fejembe’, azon
Én vagyok a legjobb mindenben, nagyon
Szeretnek a lányok, jó fejek a srácok
Nagyon
Gyakran indulunk el együtt szórakozni
Kólát fogyasztunk, aztán szoktunk gondolkodni
Hogy milyen egészséges, hogy minden sztráda széles
Nagyon
Szemembe vág a diszkó fénye
Elnézést engem ide középre
Rángatott ki egy nő
Miután belédiktáltam kinn
Egy csomó mindent, hogy a partin
Megszeressen ő
Nagyon vékony, alig van melle
De legalább elférek majd mellette
Ha befekszünk majd a koporsóba
Mint a heringek a sóshordóba, yeah
Van egy kis sziget a fejembe’, azon
Úgy mennek a dolgok, ahogy akarom
S ha unom kihagyom őket, mármint a meztelen nőket
Ki én
Ott hevernek úgyis mindig a napon
Kábé úgy képzeld el őket, mint a pornhubon
Csak itt én vagyok a néger, akire hálásan néz fel
Százkét nő, nagyon
Szemembe vág a diszkó fénye
Itt rázom valami hitvány zenére
Mi ez, Dzsúdló? Na ez tényleg voááá
Mér’ bajszos minden tinisztár most?
És éjfélkor mér’ vagyok kurva álmos,
Pedig mindenki marasztal?
Nagyon vékony, alig van melle
De legalább elférek majd mellette
Ha befekszünk majd a koporsóba
Mint a heringek a sóshordóba, yeah
Van egy kis sziget a fejembe’, azon
Úgy mennek a dolgok, ahogy akarom
S ha unom, kihagyom őket, mármint a meztelen nőket
Ki én
Találtam itt egy nőt, hogy milyen?
Hát mindegy, nevet a vicceimen
Amiket nem is ért a zajba’
Ordítom őket a bal fülébe
Semmire nem mondja, azt azért ne
Mert annyira nem zavarja
Nagyon vékony, alig van melle
De legalább elférek majd mellette
Ha befekszünk majd a koporsóba
Mint a heringek a sóshordóba, yeah
Hát ki tudja, mér lett ilyen fospuha a régi jó, őszinte kőkemény diszkó?
A PUF túl az ezer-ötszázadik koncerten még mindig arra vágyik, hogy minél többször tudjon találkozni a közönségével.
Az Akvárium Klubban 2025. november 8-án koncertezett a Pál Utcai Fiúk. A PUF közönsége nagyrészt abból a korosztályból áll, amely a fénykorban is hűségesen követte a csapatot. Ez pedig a fővárosi koncert hangulatán is érzékelhető volt: különösebb tombolás nélküli, klasszikus buli-hangulat jellemezte az estét.
– A nyolcvanas években alakult Pál Utcai Fiúk Magyarország egyik legrégebben játszó alternatív rock zenekara. A csapat garázs-zenekarként, autodidakta módon kezdte el a zenélést, majd a rendszerváltás után már rendszeresen turnézott és sorban adta ki lemezeit. Népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy megalakulása óta folyamatosan koncertezik – szólt a beharangozó.
Pál Utcai Fiúk-dalszövegek itt.
A zenekar által tervezett nyolc órai kezdés úgy volt fél kilenc, ahogyan az az eseményben feltüntetésre került. Így már nem is tűnt annyira gigahosszúnak a koncert, ahogyan azt előzetesen ígértek, hiszen a másfél órás koncert átlagosnak számít.
A kényelmes dallista nem jelentett meglepetést, de nem is okozott csalódást
Leskovics Gábor ezt az estét is a tőle megszokott energiával vezetett végig. Leszámítva az új vagy kevésbé koncertfavorit dalokat, amelyeket nem vagy alig ismert a közönség. Lecsó az ilyen nóták végén köszönte, hogy meghallgattuk – ezt eléggé közönyösen tette és talán emiatt némiképp kiábrándítóan is hatott.
Félek, Jégkirálynő, Balatonszepezd, Szerelemharc, Milyen állat, Utolsó év, Nincs menedék, Hajsza, Csak úgy csinál, Nehéz idők, A bál – a legnagyobb kedvencek egy része tehát maradt el.
Torz és fülsértő hangzás rontott a koncert élvezeti értékén
Az sem volt felemelő, hogy közel a teljes koncert alatt problémák voltak a hangzással. Talán rossz helyen álltunk, de az a sok ember körülöttünk, aki szintén többször is befogta a fülét, hogy tompítsa a fülsiketítő torzulást, nem tévedhetett ekkorát. Érdemes lett volna meghallgatni egy hangosítónak kívülről – és nem csak a hangpultból a koncertet. Sokat rontott az este élvezeti értékén a rossz hangzás – és ehhez nem kellett vájtfülűnek lenni.
A családos anyuka talán önnön fiatalságát kereste a Pál Utcai Fiúk koncertjén
A dallista nem hozott meglepetéseket. Ahogyan a zenei szleng mondja: korrektül letolták a bulit. Érdekesebb volt ennél a közönség összetétele. Nagyrészt abból a korosztályból állt, amely a zenekar fénykorában, a kilencvenes és kétezres években volt kamasz vagy fiatal felnőtt. És aki most már családosként éli újra fiatalságát. Így volt ezzel az előttem álló anyuka is (jegygyűrű), aki kissé már kapatos állapotban vonaglott és láthatóan igyekezett megtalálni fiatalkori énjét, s lelke mélyén azt a mámoros érzést, amelyet a húszas éveiben érzett a PUF koncertjén.
Fotó: Pál Utcai Fiúk FacebookAkvárium Klub
