|
|
|
| Előadó: | Z!enemi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ragad a szem, ha feszegetem
Sem emelem fel az ágyról a fejem
Bennem az állat, bennem a szent
És egyszer a vágyat majd kiengedem
Nem alszik bennem a démon
Én vagyok Brock, én vagyok a Venom
Az ágyon a vérnyom a villogó vészgomb
A gázadás előtt nem látható fék
A falon a kép, a gyerek, a szent
Nem mutatja meg hogy mi van itt bent
Hogy az ami bánt az ami leránt
Az töri a bilincset, szakad a pánt
Én vagyok a dal, én vagyok a fal,
Én vagyok a fül amelyik nagyot hall
A vízben a hal, a szájban az íz,
A visszaszámlálás elindul: tíz!
(refr.)
A két fél az egy, az egy meg csak én,
Az egyik hajt a másik itt marasztal
Még itt vagyunk, mind én meg én
Kettesben önmagammal
Mi van ha egyszer az életben
Éppen félrenéz a jóisten?
Nem létezik véletlen
És minden rosszban van jó is nem? (hisz)
Lehet hogy nekem a karma,
Neki csak retek a körme alatt (kosz)
Fogadjunk egy sörbe' hogy a tükörbe'
Nem keresed te se magad (így)
Most csak pattog a labda
Kattog az agy ma zsibbad a szív
Dadog a száj és ahogy a táj beszűkül
A "good" elmegy, marad a "bye"
Van abban valami báj
Ha néha kiszalad alul a talaj
Csak az a baj, csak az a baj,
Csak az a baj, hogy valami baj van!
(refr.)
A két fél az egy, az egy meg csak én,
Az egyik hajt a másik itt marasztal
Még itt vagyunk, mind én meg én
Kettesben önmagammal
A két fél az egy, az egy meg csak én,
Az egyik bánt, a másik megvigasztal
Még itt vagyunk, mind én meg én
Rettentő szép szavakkal
Kettőn áll a vásár, mind a kettő én vagyok
Önmagamba zárva mint a ringben két sarok
Ketrecem bezár, most nem vagyok már egymagam
Szemtől szemben állok önmagammal én magam
(refr.)
A két fél az egy, az egy meg csak én,
Az egyik hajt a másik itt marasztal
Még itt vagyunk, mind én meg én
Kettesben önmagammal
A két fél az egy, az egy meg csak én,
Az egyik bánt, a másik megvigasztal
Még itt vagyunk, mind én meg én
Rettentő szép szavakkal
A két fél az egy, az egy meg csak én,
Az egyik bánt, a másik megvigasztal
Még itt vagyunk, mind én meg én
Rettentő szép szavakkal
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
