|
|
|
(Csak a világban, künn vagyunk delik,
Olyanok, mint az álmaink szeretnék,
Nem kötnek a hitvány, pór tegnapok,
Ha hunn legendás, sok ezredü emlék.
S csak ifjan kóborg bennünk szomorún
Maradott népünk bús követü árnya,
Azután csönd lesz, futósak az árnyak
S viszkedt talpaink részeg táncot járnak.)
Künn a világban olyan messze Pest,
Vidéke, sorsa, népe, rongya, gondja,
Hogyne szaladott volna Margita
Szivet kinyitva és hajat kibontva
Villó viharu tavasz-nap gyanánt
Egy télből kikukkantott fagy-világból.
Mögötte és előtte a mi mennyünk
S nyomából nagy, zengő parancsa: menjünk.
Szent Izidor, óh, nagy hamisitó,
Mit is fordult itt a világ körültünk
Néhány éven, mióta tüzesen
S hazarívón a boulevard partján ültünk?
Közelről minden hogy sujt, mi magyar
S hogy megbánjuk tavalyi, égő kedvünk
S milyen könnyen fut, aki ki nem bénul,
El-el mégis a magyar szakadékbul.
(Mert hát csodás, végzetes fajta ez
S azok is, akik hozzá hasonultak:
Itthon hamar tagad és menekül
S ott künn tömjénnel tiszteli a Multat.)
Nincs nagyobb hit, mint nincsetlen hitünk
S mi Margitánknak párja sehol sincsen:
Magából kikelt, szép, nyugtalan némber
Szeszély-Uristen minden kegyelmével.
(De tán gép sincs, mely gépebb, mint erünk,
Nagy krisztusságban neki-nekilendül,
Nyolc korszakot nyolc évvel érni be
A bús, tunya, magyar történelembül.
S fölhúzott gépként járunk le hamar,
Kiket sziven-érintett a nyilalt gomb
S kezdéseink kincsei itt maradnak
Értékesítő alj-sisera-hadnak.)
(Szent harc volt? - lehet, hogy szent harc ma is.
Szerelem? - nyolc év szerelme eluntat.
Tüzek, a mentül-messzebb lángolók,
Mentül-hamarabb s örömmel lehunynak.
Harcos férfi sok-sok mindent elér
S minden sikertől keserűbb a szája:
Siker-vágy, amely telhetetlen éget
Üdve csupán a közönségességnek.)
(Habzsoló étvágy, mely nem válogat,
Csak kapós, tárós uccát les a szemmel,
Száguldón, rablón nem hiszi soha:
Van egy más fajta, ősi álmu ember,
Ki csupa-cél és Cél felé rohan
S kit fejbe sujt mégis minden elérés,
Mert célhoz érni vagy ostoba látszat,
Vagy névkártyája a gálás Halálnak.)
(Óh, ez magyar: magunkból-kikelés,
Élni akarván itthagyni magunkat
S nemhiába rosszak az utaink,
Átlót adunk sáros, görbült utunknak
S így lesz életünk csak az ifjukor
S így legkinzóbb épp a magyar öregség
S az életvágynak gyorsan halkul kedve:
Tükörbe néz és meg van öregedve.)
Hát miként a költöző madarak,
Kiket nem tart, de nem is vár fészek,
Úgy vágtunk neki őszi zordonon
Margita után az elröpülésnek,
Innen, ahol annyi abbahagyott
Harc, könny-özön, tér bennünket marasztalt.
Legyintett rájuk bús kezünk, a fáradt
S itt hagytuk mind a javíthatlanságnak.
Levél: »Margita, úrnőnk, itt vagyunk,
Vagy itt vagyok, ha gőgöd meg nem tiltja,
Te vitted haza ifjú hivedet
S fáradt bolondod most te hoztad vissza.
Hogy minden voltál, ugye jól tudod
És hogy semmim sem, ugye bűn az átok?
Tied volt a kivánt és teljes Élet,
Enyém száraz száj, éhség, harc és vércsepp.«
»Történteidből bánsz-e valamit
S a jajokra emlékszel, miket küldtem,
Vagy minek jönni kellett, mit se bánsz
S élsz tovább az Élet fölé kerülten?
Körülvágytak a legjobb valakik
S kedvedért tüzet gyémántok csiholtak,
Mitosz burkol el s lángkoszorut szőnek
Legendák: fölé ékes, barna fődnek.«
»Vagy az azértist éled már megint,
Mint otthon újból mindenki és minden?
Százszor érzem nagy remegésidet
Téged-kérő, paskolt idegeimben.
Fiadat, ki lelkem szerint fiam,
Ha csókolod, csak szellőnyit gondolj rám
S egyszer mélázzon fehér kezed jelre:
Ott roskadok szined előtt térdelve.«
Akarta a firenzei tavasz,
Hogy Ottokár későn, de választ kapjon,
Szerelmesen és zengő-szomorún,
Anyáskodón beszélt hozzá az asszony:
»Óh, tudom én, hogy nincs többhöz jogom,
Sorsom most már a rabságos szabadság
S hogysem unott megismétlődés lennék,
Hadd lehessek forró szomjakban emlék.«
Lelkünkben és a világban bolyong
Azóta s most és olykor mintha intne
S a mi szétszéledett, hős csapatunk
Glédába áll és megifjodik szinte
S egyformán sírjuk titkon száz helyütt,
Mért nem lehettünk gyermekének apja
S hogy szűzre, hitre, célra, szép s ha jó is:
Méltatlanoktól jön metamorfózis.
(De így vagyon, vélné a Biblia
S az idők mostan nagyon bibliásak,
Erjeszti lelkét, testét a magyar
Mások csókjáért és fiáért, másnak.
S eltörpülnek a honi huncutok,
Gigász-ördögök feje ver felhőket,
Margita kóvályg, mink is letörődtünk,
Nem leszünk semmi, már beletörődtünk.)
(Vérünket bizony holnap már talán,
S tán nem kár érte, száz cerberus issza,
De hadd viselje gondunk csak tovább
Elhívott táltos, bölcs, nagy Tisza Pista
S sugárzó népe, az agytalan úr,
A Sobri-ügyvéd s betűtlen koldushad,
Névbe, címerbe kapaszkodó óság
S persze a pénzes, szent harács-zsidóság.)
(Mi gubbaszkodva s olyan valakik,
Kik cirkuszba résen néznek a ponyván,
Várunk, de inkább elandalodunk
Margitáról s volt harcainkról lomhán:
Óh, sok, szent év, Sátán-vágyak sora,
Pazarolt hitek s örök, magyar hívság.)
Jó éjszakát, be jó, hogy minden elmegy,
Hit és dühök, Margita és szerelmek.
Január 25-én, Bereményi Géza 80. születésnapja alkalmából jelenik meg a Spotify-on Járai Márk első szólóalbuma, az Összevissza tánc a világ.
Járai zenéi és Bereményi szövegei – akár a Cseh-Bereményi dalok – javarészt egy konyhaasztalon íródtak eggyé, és a 2019-ben indult közös alkotói folyamat most érett meg a megjelenésre. A streaming közzététel után pedig hamarosan vinylen is hallhatóak lesznek a Járai-Bereményi szerzemények, a Berg Records gondozásában.
„Cseh Tamás-estre készültem a Hadikba. Rengeteget készültem a koncertre. Elmentem az Iskola utcába, ahol Cseh Tamás és Bereményi Géza lakott, álldogáltam a kapualjban, beültem a törzshelyükre, az Isolabellába, és közben hallgattam a dalokat. Teljesen átszellemültem, két hónapig Cseh-Bereményi-ködben éltem, még beszédtechnikát is tanultam, hogy az átkötő prózai részek jobban menjenek” – mesélte Járai Márk.
„Bereményi Géza jön, meglepetésvendégnek. Akkor nagyon betojtam.” - emlékezett vissza Járai Márk a koncert napjának reggelére, amikor a szervező, Juhász Anna felhívta őt.
Járai akkor már hosszú ideje szerette volna, ha Bereményi neki adja, akár a legrosszabb szövegét, ami a fiókban porosodik.
„Géza nagyon kedves volt, értőn figyelt a koncert alatt, és amikor vége lett, arcon csókolt, hátba veregetett, és mondta, másnap menjek fel hozzá.” A fiókból ugyan nem került elő semmi, azonban a konyhaasztalon elkészültek az első dalszövegek.
„Hasonló metódussal születtek a mi dalaink, mint a Cseh-Bereményi dalok. Többnyire a konyhában, de volt, hogy leugrottam hozzá a Balatonra és gyorsan megírtunk egy számot. Lehet tanulni a szövegírást, de úgy, ahogy Géza műveli, nem. Zsigerből kell, hogy jöjjön.” – mesélte Járai.
A közös munkából végül húsz dal született, melyből tíz került fel a most megjelenő hanganyagra.
„A legelső napon rögtön három dalt is írtunk, mindhárom ott van a lemezen. Született egy „Budapest” dal is, ami azért fontos számomra, mert Géza eddig négy dal írt ezzel a címmel, abból hármat Cseh Tamásnak. A negyediket én kaptam” – mondta Járai, aki elmondta, hogy az összes dal Gézáról szól. „Én csak egy „szócső” vagyok és szívesen magamra vállalom ezt megtisztelő terhet.
„Amikor Járai Márknak dalokat írtam, egyáltalán nem gondoltam Cseh Tamásra. Eszembe sem jutott összehasonlítgatni őket. A szövegeket Márk dallamai inspirálták. Egy másik ember, egy másik korszakban. Szóval, ez nem egy Cseh Tamás emléklemez. És miért "Összevissza tánc a világ"? Elég elolvasni a mostani híreket, a jelenlegi évtizedet így lehet jellemezni." -
fogalmazott Bereményi Géza.
A hanganyag a Berg Records gondozásában jelenik meg, producer Felcser Máté.
A hamarosan megjelenő vinyl, melynek érdekessége, hogy néhány dalszöveg eredeti kéziratának másolatát is tartalmazza, már előrendelhető az alábbi linken.
Fotók: Járai-Bereményi hivatalos
