



(Hogy bántva-tartva, lanyhán haladok,
Leszerszámolt paripám, Vakmerőség,
Szaladjon el most nyergeletlenül
S hordja össze ez ének minden hősét,
Könnyűek ők, mert gondolatosak
S jó helyük is volt mindig e sorok közt
S szidván erkölcsét mi is e Századnak:
Lázadni is csak énbennem lázadnak.)
(Ha jól tudom, a maga Századát
Jó és rossz vátesz örökösen szidta
S mert zsémbelődni, káromkodni tud:
Már eo ipso költő minden szittya.
Koboz mikor ír heti krónikát,
Aranybullás magyar-kor jut eszembe:
Nyög az úr-had, meg már a pór is lázad:
Mentsd meg, király, révünkön a hazánkat.)
(De Kozma Andor több, jobb valaki,
Mintsem érje értetlen félreértés:
Úri, ősi, poétás dolog ez,
Bár önző, mint őszi szerelemféltés.
A Deákné vásznánál hószerűbb
Magam se vagyok, de én is az alkut,
Két kézzel adnák, még akkor se kérem:
Erő a lelkünk és nem ál-szemérem.)
Gügyögtetni egy asszony gyermekét,
Ki szakadt boldog ágyékából másnak
S kinek lyány-anyját úgy vágytuk vala
Nyitásán az Életnek és a hársnak:
Nincs ennél csodább, forróbb valami,
Krisztusi tett, habár Ottokár tette:
Mária, József, Krisztus és ól-rácsok:
Názáret sarját áldom, a jó ácsot.
Művészet: hogy forrón megölelünk
Sorsainktól távol-eltévelygőket,
Ál-rokonokat, idegeneket,
Rég elhagyott vagy sohse talált nőket,
Gyermekeket, kik nem a mieink
S agg-népet, kit nem csünget a családfánk:
A Margita gyermekét szentté tette,
Hogy Ottokár, távol-apja, szerette.
De a gyerek, istenem, egy gyerek,
Olyan szépség, mint amilyen utálat,
Elégtétel egy asszonynak talán,
De férfinak, még ha apa is, bánat,
Életünk ellen jött tolakodó,
Bimbó-voltával korhadt bokrot sértő.
Ki magába van jól szerelmesedve,
Gyermekben annak nem telhet a kedve.
Ám Ottokár a Margita fiát
Anyja helyett s maga helyett imádta,
Mindazt, amitől bután elmaradt,
Most megint búsan, újból elkivánva.
Van ebben egy kis széchenyiskedés,
Hisz a nagy magyar tele volt hibákkal
S minden hibáknak egy vala a tője:
Szimbólumoknak volt a szeretője.
Az öreg Lánchíd egyik szimbolum
S hallom, hogy most majd szépen tesznek róla:
Nemsokára már semmi sem marad
Ez országban, mely külön álmunk ójja:
Germánnál, szlávnál ősibb álmokat
S a latinoknál furcsább furcsaságot.
Nem érek rá bús fajtámat szeretni
S fáj, hogy aki védi, csaló vagy senki.
De az bizonyos, hogy élni akar,
Mint zsidó hősnőm jelképezi szépen,
Keresztül Rákosin és Szemerén,
Keresztül sok rendetlen és idétlen
Gyávaságon, zavaron, helyzeten
S kissé túlzottan-honos zsidóinkon.
Ki nem beszédes, György úr, egyszer mondta:
Mi vagyunk Európa legbölcsebb bolondja.
Tehát biztos, hogy élni akarunk
S Úristenem, olyan nehéz elhúnyni:
Margita egyszer fölkapta fejét:
»Nem akarok az Élettől elbújni
S már úgy érzem, hogy szabad is vagyok
S talán holnap fűttetem fehér jachtom,
Kissé unom kipletykáltan szenvedni:
Hát élni kell és menni, menni, menni.«
És játszott a gyerekkel Ottokár,
Mint ahogy páran a Sorsunkkal játszunk
S mink, a szemlélődő távoliak,
Véres, váratlan csillagokat láttunk
S láttuk, bódul a legszebb ember is
Ezen a Bécses, papos, úri tájon,
Hogy nincs, ami lelkünket összekösse
S akik volnánk is, sohse tartunk össze.
Elmegy Margita s Ottokár vele -
S zsebrák had helyett jön-e uralomra
Uribb, jobb sereg és értelmesebb
S nem csupán a tisztességében lomha?
Majd elmondom, ha tizenöt napot
Bír én szegény, agyon-próbált türelmem:
Annyit előre vallok, ilyen rosszul
Csak Isten bánhat velünk, aki bosszul.
Megcsókoltatnám beteg szívemet,
Valakivel, ki érdemes e csókra,
Kinek van elég hozzám-tapadott
Érezni- és elcsókolni-valója.
De ez a vers tán három folytatás
És azután elnémul szépen, enyhén,
Százszor ennyi készült iródni benne,
Ha itt, Pesten, ez olyan könnyen menne.
Tipegj végig százszor a szívemen,
Rég elejtett asszonya Ottokárnak:
Veszélytelen s már elég zavaros
Lelke e bizarr, kis históriának.
Robbantani vágytam Hungáriát
S Margitám, pardon, Reád emlékeztem:
Politikát akartam jellel szőve
S nem Te hibád: szükségem volt egy Nőre.
Most nem tudom, hogy vajon Ottokár
Igéretek nyomán szaladt Utánad?
Csókolom a növekedő fiad,
Tán hazudok, de ezerszer bocsánat,
Mert hazudni legkönnyebb magyarul
S mert úgyis csak dühből tudok hazudni,
Magyar sors, csók - ki tudja, ami ránk vár?
Ránk mered egy szfinksz: a jövendő császár.



Félmilliárd forint keretösszegű vallásos könnyűzenei pályázat indul útjára Katalin napján, november 25-én.
Ezt a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára szombaton Budapesten, a Kárpát-medencei Egyházi Könnyűzenei Ünnepen mondott köszöntőjében jelentette be.
- A Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával, Soltész Miklóssal, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárával szövetkezve elindítanak egy vallásos könnyűzenei pályázatot, 500 millió forintos keretösszeggel - emelte ki Závogyán Magdolna az Eiffel Műhelyházban tartott eseményen.
A vallásos könnyűzenei támogatás lehetőséget ad rendezvényeket szervezésére, kistelepüléseken megvalósuló fellépésekre, hangszerek vásárlására vagy orgonafelújításra.
A pályázati lehetőség egy hónapig áll rendelkezésre, azért, hogy január végéig a pályázatokat elbírálhassák, és februárban már megkössék a szerződéseket.
2012-ben lehetőség nyílt arra, hogy 5 éven keresztül 31 ezer kulturális közfoglalkoztatottat foglalkoztassanak, akik több mint 2600 településen dolgoztak.
Ezen a kulturális közfoglalkoztatáson belül már számos embert be tudtak kapcsolni olyan kulturális programokba, amely a települések közösségeinek az életét erősítette, a hitéletet, az egyházi közösségek megerősítését szolgálták - hívta fel a figyelmet.
2015-2016-ban központi támogatásoknak köszönhetően elindult a Csoóri Sándor Program, 5 milliárd forinttal, amelyhez már nagyon sok egyházi közösség kapcsolódott.
A 2020-22-ben útjára indult Szakkör programot, illetve a Tehetségpaletta Programot, amelynek keretében az elmúlt évben több mint 1200 közösség és 9500 résztvevő mutatta meg tudását, művészetét az anyaországban, valamint a Felvidéken, Erdélyben, a Vajdaságban és Kárpátalján.
Egyre több vallásos és egyházi könnyűzenei szervezet kapcsolódott a programhoz
Magyarország kormánya 600 millió forinttal támogatja a programot, amely jövőre is meghirdetésre kerül.
Az elmúlt 15 évnek az egyik koronája a Petőfi Kulturális Program. A Kárpát-medence egyre több vallási könnyűzenei egyházi közössége megjelenik ebben a programban, amelyhez 5 milliárd forint áll rendelkezésre.
- Hat éve van módunk támogatni a dicsőítés misszióját, amiben mindenkinek megvan a maga szerepe és felelőssége és feladata - hnagsúlyozta
- 3660 produkciót, együttest, programot tudtunk az elmúlt hat évben támogatni, ez nagyságrendileg 3 milliárd forintot jelent. Még ennél is jóval nagyobb dolog az, hogy az elmúlt években bárhová is mentünk a Kárpát-medencében, azt tapasztaltuk, hogy ez a támogatás beérett, sokan látják a jelentőségét - fűzte hozzá Soltész Miklós.
Ezért is gondoltuk azt, hogy mindezt folytatni kell, a jövőben is támogatni kell a dicsőítő együtteseket abban, hogy az embereknek örömöt szerezhessenek. A felekezetközi esemény a magyar vallásos gitáros zene, a templomokban, imaházakban rendszeres szolgálatot ellátó zenekarok és zenészek ünnepe volt - fogalmazott az államtitkár.
Közel 30 hazai és határon túli együttes vett rész az Egyházi Könnyűzenei Ünnepen
A gálakoncert előtt kerekasztal-beszélgetéseket tartottak a dicsőítésről és arról, hogy milyen szerepet játszik a szakmai felelősség, minőség a szolgálatban.
A Kárpát-medencei Egyházi Könnyűzenei Ünnep Magyarország Kormánya és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával, a Felső-krisztinavárosi Gitáros Együttes és a Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia szervezésében valósult meg.
Kiemelt kép: Budapest, 2025. november 8. A Golgota Gospel Kórus előadása a II. Kárpát-medencei Egyházi Könnyűzenei Ünnep gálaestjén az Eiffel Műhelyházban 2025. november 8-án. MTI/Kocsis Zoltán