|
|
|
(Hogy bántva-tartva, lanyhán haladok,
Leszerszámolt paripám, Vakmerőség,
Szaladjon el most nyergeletlenül
S hordja össze ez ének minden hősét,
Könnyűek ők, mert gondolatosak
S jó helyük is volt mindig e sorok közt
S szidván erkölcsét mi is e Századnak:
Lázadni is csak énbennem lázadnak.)
(Ha jól tudom, a maga Századát
Jó és rossz vátesz örökösen szidta
S mert zsémbelődni, káromkodni tud:
Már eo ipso költő minden szittya.
Koboz mikor ír heti krónikát,
Aranybullás magyar-kor jut eszembe:
Nyög az úr-had, meg már a pór is lázad:
Mentsd meg, király, révünkön a hazánkat.)
(De Kozma Andor több, jobb valaki,
Mintsem érje értetlen félreértés:
Úri, ősi, poétás dolog ez,
Bár önző, mint őszi szerelemféltés.
A Deákné vásznánál hószerűbb
Magam se vagyok, de én is az alkut,
Két kézzel adnák, még akkor se kérem:
Erő a lelkünk és nem ál-szemérem.)
Gügyögtetni egy asszony gyermekét,
Ki szakadt boldog ágyékából másnak
S kinek lyány-anyját úgy vágytuk vala
Nyitásán az Életnek és a hársnak:
Nincs ennél csodább, forróbb valami,
Krisztusi tett, habár Ottokár tette:
Mária, József, Krisztus és ól-rácsok:
Názáret sarját áldom, a jó ácsot.
Művészet: hogy forrón megölelünk
Sorsainktól távol-eltévelygőket,
Ál-rokonokat, idegeneket,
Rég elhagyott vagy sohse talált nőket,
Gyermekeket, kik nem a mieink
S agg-népet, kit nem csünget a családfánk:
A Margita gyermekét szentté tette,
Hogy Ottokár, távol-apja, szerette.
De a gyerek, istenem, egy gyerek,
Olyan szépség, mint amilyen utálat,
Elégtétel egy asszonynak talán,
De férfinak, még ha apa is, bánat,
Életünk ellen jött tolakodó,
Bimbó-voltával korhadt bokrot sértő.
Ki magába van jól szerelmesedve,
Gyermekben annak nem telhet a kedve.
Ám Ottokár a Margita fiát
Anyja helyett s maga helyett imádta,
Mindazt, amitől bután elmaradt,
Most megint búsan, újból elkivánva.
Van ebben egy kis széchenyiskedés,
Hisz a nagy magyar tele volt hibákkal
S minden hibáknak egy vala a tője:
Szimbólumoknak volt a szeretője.
Az öreg Lánchíd egyik szimbolum
S hallom, hogy most majd szépen tesznek róla:
Nemsokára már semmi sem marad
Ez országban, mely külön álmunk ójja:
Germánnál, szlávnál ősibb álmokat
S a latinoknál furcsább furcsaságot.
Nem érek rá bús fajtámat szeretni
S fáj, hogy aki védi, csaló vagy senki.
De az bizonyos, hogy élni akar,
Mint zsidó hősnőm jelképezi szépen,
Keresztül Rákosin és Szemerén,
Keresztül sok rendetlen és idétlen
Gyávaságon, zavaron, helyzeten
S kissé túlzottan-honos zsidóinkon.
Ki nem beszédes, György úr, egyszer mondta:
Mi vagyunk Európa legbölcsebb bolondja.
Tehát biztos, hogy élni akarunk
S Úristenem, olyan nehéz elhúnyni:
Margita egyszer fölkapta fejét:
»Nem akarok az Élettől elbújni
S már úgy érzem, hogy szabad is vagyok
S talán holnap fűttetem fehér jachtom,
Kissé unom kipletykáltan szenvedni:
Hát élni kell és menni, menni, menni.«
És játszott a gyerekkel Ottokár,
Mint ahogy páran a Sorsunkkal játszunk
S mink, a szemlélődő távoliak,
Véres, váratlan csillagokat láttunk
S láttuk, bódul a legszebb ember is
Ezen a Bécses, papos, úri tájon,
Hogy nincs, ami lelkünket összekösse
S akik volnánk is, sohse tartunk össze.
Elmegy Margita s Ottokár vele -
S zsebrák had helyett jön-e uralomra
Uribb, jobb sereg és értelmesebb
S nem csupán a tisztességében lomha?
Majd elmondom, ha tizenöt napot
Bír én szegény, agyon-próbált türelmem:
Annyit előre vallok, ilyen rosszul
Csak Isten bánhat velünk, aki bosszul.
Megcsókoltatnám beteg szívemet,
Valakivel, ki érdemes e csókra,
Kinek van elég hozzám-tapadott
Érezni- és elcsókolni-valója.
De ez a vers tán három folytatás
És azután elnémul szépen, enyhén,
Százszor ennyi készült iródni benne,
Ha itt, Pesten, ez olyan könnyen menne.
Tipegj végig százszor a szívemen,
Rég elejtett asszonya Ottokárnak:
Veszélytelen s már elég zavaros
Lelke e bizarr, kis históriának.
Robbantani vágytam Hungáriát
S Margitám, pardon, Reád emlékeztem:
Politikát akartam jellel szőve
S nem Te hibád: szükségem volt egy Nőre.
Most nem tudom, hogy vajon Ottokár
Igéretek nyomán szaladt Utánad?
Csókolom a növekedő fiad,
Tán hazudok, de ezerszer bocsánat,
Mert hazudni legkönnyebb magyarul
S mert úgyis csak dühből tudok hazudni,
Magyar sors, csók - ki tudja, ami ránk vár?
Ránk mered egy szfinksz: a jövendő császár.
Január 25-én, Bereményi Géza 80. születésnapja alkalmából jelenik meg a Spotify-on Járai Márk első szólóalbuma, az Összevissza tánc a világ.
Járai zenéi és Bereményi szövegei – akár a Cseh-Bereményi dalok – javarészt egy konyhaasztalon íródtak eggyé, és a 2019-ben indult közös alkotói folyamat most érett meg a megjelenésre. A streaming közzététel után pedig hamarosan vinylen is hallhatóak lesznek a Járai-Bereményi szerzemények, a Berg Records gondozásában.
„Cseh Tamás-estre készültem a Hadikba. Rengeteget készültem a koncertre. Elmentem az Iskola utcába, ahol Cseh Tamás és Bereményi Géza lakott, álldogáltam a kapualjban, beültem a törzshelyükre, az Isolabellába, és közben hallgattam a dalokat. Teljesen átszellemültem, két hónapig Cseh-Bereményi-ködben éltem, még beszédtechnikát is tanultam, hogy az átkötő prózai részek jobban menjenek” – mesélte Járai Márk.
„Bereményi Géza jön, meglepetésvendégnek. Akkor nagyon betojtam.” - emlékezett vissza Járai Márk a koncert napjának reggelére, amikor a szervező, Juhász Anna felhívta őt.
Járai akkor már hosszú ideje szerette volna, ha Bereményi neki adja, akár a legrosszabb szövegét, ami a fiókban porosodik.
„Géza nagyon kedves volt, értőn figyelt a koncert alatt, és amikor vége lett, arcon csókolt, hátba veregetett, és mondta, másnap menjek fel hozzá.” A fiókból ugyan nem került elő semmi, azonban a konyhaasztalon elkészültek az első dalszövegek.
„Hasonló metódussal születtek a mi dalaink, mint a Cseh-Bereményi dalok. Többnyire a konyhában, de volt, hogy leugrottam hozzá a Balatonra és gyorsan megírtunk egy számot. Lehet tanulni a szövegírást, de úgy, ahogy Géza műveli, nem. Zsigerből kell, hogy jöjjön.” – mesélte Járai.
A közös munkából végül húsz dal született, melyből tíz került fel a most megjelenő hanganyagra.
„A legelső napon rögtön három dalt is írtunk, mindhárom ott van a lemezen. Született egy „Budapest” dal is, ami azért fontos számomra, mert Géza eddig négy dal írt ezzel a címmel, abból hármat Cseh Tamásnak. A negyediket én kaptam” – mondta Járai, aki elmondta, hogy az összes dal Gézáról szól. „Én csak egy „szócső” vagyok és szívesen magamra vállalom ezt megtisztelő terhet.
„Amikor Járai Márknak dalokat írtam, egyáltalán nem gondoltam Cseh Tamásra. Eszembe sem jutott összehasonlítgatni őket. A szövegeket Márk dallamai inspirálták. Egy másik ember, egy másik korszakban. Szóval, ez nem egy Cseh Tamás emléklemez. És miért "Összevissza tánc a világ"? Elég elolvasni a mostani híreket, a jelenlegi évtizedet így lehet jellemezni." -
fogalmazott Bereményi Géza.
A hanganyag a Berg Records gondozásában jelenik meg, producer Felcser Máté.
A hamarosan megjelenő vinyl, melynek érdekessége, hogy néhány dalszöveg eredeti kéziratának másolatát is tartalmazza, már előrendelhető az alábbi linken.
Fotók: Járai-Bereményi hivatalos
