|
|
|
(Teljesedőben vannak a napok,
Bár földi dolgok rosszul teljesednek:
Mell a pisztolynak, csalásnak a hit,
Vénnek balga vágy, üszkülés a sebnek,
Csapás a hősnek, gyávának siker,
De többnyire halvány megalkuvások:
Bölcsülő sorom megdöbbenve várom,
Hátha innen talál meg a Halálon?)
(Boldogok, akik ma húszévesek,
Vagy kik öregek s már mit se akarnak,
Kik az életen állanak kivül,
Előtte még vagy fölötte a bajnak.
Boldogok az elfáradt Krisztusok,
Fáradtan jöttek s mident lemosolygók,
Kik szemlélődnek, néznek és csak néznek
S nem bírja őket tevésre az Élet.)
Hajszás sereg volt a mi seregünk,
Idegeink gyeplőit lazán tartva
Homlok-bakunkon ifju Fátum ült,
Előttünk és utánunk kalamajka.
Szegény, elprédált kincsü életünk
Üres termiben kong csak néhány emlék
S árnyak között szépitő, szines bánat
Ölelgeti hó-árnyát Margitának.
Úgy jött ő vissza fehér-havason,
Friss ajkait fázósan melengetve,
Jég-muzsikás kacajjal kacagott
S sziveinket fölverte csengő kedve
S mivelhogy nő volt és írástudó,
Elővette a kézre-játszó sablont:
Az ura regényt írt róla s ő szebben
Bosszulóbb regényt írt az ura ellen.
Tehát még mindig dühödt szerelem
Bántotta e két, egymást bántó népet
S minket kinzott, hogy ők szerelmesek,
Mert szeretők az ilyen ellenségek.
Hogy ágy és asztal nem volt már közös
S hogy rágalmazták távolságból egymást,
Mi nem örültünk, mert mi összekössön,
Nincs gyűlöletnél erősebb a földön.
Egy házassággal rontott szerelem,
Sőt sok szerelem és sok házassággal:
Ez Magyarország fonnyadt élete,
Szerelem, melyből soha ki nem lábal,
Magát-átadó, dacos-gyönge mód
S hisztériás, nagy elhelyezetlenség:
Akármennyit is gondolkozom rajta:
Asszony-karakter ez a magyar fajta.
»Talán tőle kivántam gyermeket,
Vagy nem tudom mért, hozzávitt a Démon
- Ottokárhoz így beszélt Margita -,
Neki adtam vágy-gyémánt diadémom.
S meghalok bele, ma úgy gyűlölöm
S kerüljön Ön, mert méltatlan Sors éri:
Száz férfival is talán elkötődöm,
De csak azért, hogy ez valakit öljön.«
(Nekem mindig kell egy jó Valaki,
Kit emeljek magam fölött a trónra:
Jászi Oszkár már évek hosszatán
Külömb, mintsem kezem saruját oldja.
Hitvallásom és hős őrületem
Az ő diktáló, tiszta lelkétől függ.
Ez is asszonyosság, de szívvel állom:
A jásziság én akart ideálom.)
(Túlbecsültem mindig egy csöppet én
Oly élet súlyát, amely alkudatlan
S nem kapcsolódik szépen be bele
Tán egy Tiszába, aki még futatlan
Hősködéssel is bocsájt lovakat
A váradi züllött és sáros pályán.)
Íme, az én életem bolond csődje,
Bár Margita él és ágál előtte.
»Vegyétek és egyétek« - mondta volt
Az Úr-Jézus, ki rossz vala zsidónak
És Ottokár a szent Úrvacsorát,
Pápistán bár, de vette enni-jónak.
Frissült szerelmét úgy dobta oda,
Mintha düh-bosszún volna már régen túl
S bánatokkal állt modellt a világnak
S bánatokkal udvarolt Margitának.
Hogy udvarlásra mégis sietett,
Ebből semmi rosszat vonni ne tessék:
Ilyen a magyar fölfogadkozás
S ilyen az esküs, hunn becsületesség.
Margita ilyen s Ottokárja is,
Szeszélyes és bolondos földi párák,
Kik nem tudják soha, hogy mit akarnak:
(Singer és Wolfner: »Magyart a magyarnak.«)
Jöttek az idők s teltek az idők
S ez a kis ország egyre betegebb lett,
De Ottokár, Margita s az ura
Egyre-egyre külön szerelmesebbek.
S hogy Margita válással szabadabb
S hogy ez ország csökönnyel szabadabb lett,
Nem volt ez más, mint az az örök látszat,
Hogy nem-vakok hunyt szemekkel nem látnak.
Az Isten áldja a nagy zűrzavart,
Mely künt és a lelkeinkben is tombol:
Nagy szerelem és vad politika
Veszejtve is nagy épitésre rombol
S az a szerelem, melyet Ottokár
Annyi kínnal s megalázva is ápolt,
Olyan szép volt, indulatos és dőre,
Mint Hunnia felénk ríja: előre.
Előre hát: Margita visszajött
S vele együtt minden magyar betegség,
Tessék harcolni annak, aki tud
S aki nem tud, annak nevetni tessék.
A nevetés tán az egyedüli,
Mely fölment komoly, bolond merésektől.
Nagy rémeiket a napok most ontják:
Nevetni tessék vagy dobni a bombát.
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
