|
|
|
| Előadó: | INFER!S |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rock, hard rock, alternatív rock, |
| Címkék: | Keressük! |
Kopott arcok egy emlékkönyvben
Egykor még lélekben testvérek.
Mára már csak árnyak
egy árva könnyben,
Életünk vihartépte csendélet.
Szentül hittük még gyerekcipőben,
Nem szakít el se idő, se tér.
S mi vakon bízva a szebb időkben
Még most is csak lebegünk tengerén...
Mindig is vonzottak a fényes csillagok,
Remélem köztük ragyoghatok ha elillanok.
Addig is hadd dobjak el mindent, ami visszafog!
Hiszen előbb-utóbb úgyis
mindent itt hagyok.
Hadd énekeljek végül életemről boldogan,
Hadd legyek büszke az útra,
ami véget ér.
Kísérjen dallam, mennydörgéstől hangosan,
Mikor szemünkben
majd ott ragyog az égi fény!
A szívverés fáradó,
Vakreménnyel áltató,
Vad lelkünket ringató,
Csendben süllyedő hajó…
Benzint a sebre, olajat a tűzre,
Minden mindegy, csak égjen el!
A félelem mártotta lelkünk a bűnbe
De sötétségét mi nyeltük el.
Essen eső sérült lelkünk sírhalmára,
Hadd szülessen belőle
egy szebb világ,
Hol a béke és a becsület
szent dallamára
Végtelen szél repíti tépett vitorlánk
(Repítse szél a vitorlánk!)
(Repítsen a végtelenbe!)
A szívverés fáradó,
Vakreménnyel áltató,
Vad lelkünket ringató,
Csendben süllyedő hajó.
Az ébredés szárnyaló,
Messze még, de átható.
Mégis lélekringató
Ez a süllyedő hajó...
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
