|
|
|
| Előadó: | Dzsézusz |
|---|---|
| Album: | Drogirodaom |
| Megjelenés: | 2025 |
| Hossz: | 6:44 |
| Szövegírók: |
Plesznivy Károly Máté (Dzsézusz) |
|
Plesznivy Károly Máté (Dzsézusz) |
|
| Kiadó: | Promotheusz |
| Stílus: | Funky, Pop-rock, indie, alternatív |
| Címkék: | irodalom [+] |
Kezdődik a drog irodalom,
nagy írókkal mind ópiumon,
találkozhatsz nem az órákon,
vannak páran, ahogy most látom.
Huxley tolta a meszkalint,
új világnak adott színt.
Kerouac-ot amfetamin
követte az Úton,
Poe-nak a holló mondta,
hogy a szerhez nyúljon.
Allen Ginsberg LSD-vel
Üvöltésben esett széjjel.
Burroughs ingjén heroinnal,
felöltözve ebédel,
Thompson indul kokainnal,
Vegasba nagy reménnyel.
Bukowski a postára megy,
zsebében fél dekkel,
ott várja őt Ken Kesey,
szájában bélyeggel.
Együtt szállnak tovább többedmagukkal,
találkozni Jean Cocteau-val,
kétfejű kakukkal.
Kezdődik a drog irodalom,
nagy költőkkel mind ópiumon,
találkozhatsz nem az órákon,
vannak páran, ahogy most látom.
Az írókat nem érdeklik észérvek,
Oscar Wilde a szerek között szétnézett,
míg elé került Dorian Gray arcképe.
Nem említenék több nevet,
hogyha nem volna,
ha Rimbaud és Verlaine tovább nem abszintozna.
De a részeg hajó kifutott a vízre,
Shelley csempész ópiumot az égbe,
Viktor Hugo, hasissal a kezébe,
kormányozna, ha a pipa nem égne,
ki tudja, hogy hova érkezik,
a vén ladik,
viszi Kubla Kánt és Hemingwayt,
az öreg halászt és a tengerészt.
Sartre se ilyen undorral nézne,
ha lenne
meszkalin a tengerbe.
Kezdődik a drog irodalom,
nagy költőkkel mind ópiumon,
találkozhatsz nem az órákon,
vannak páran, ahogy most látom.
Ha nem említem meg,
Kafka is perbe fog,
hisz kóla nélkül Stephen King sem úgy ragyog.
Lovecraft sem bírja morfium nélkül,
Cthulhu sem hiába hívta végül.
Lord Byron és Brent Browning
rémlik fel,
ha még több név kell.
Philip K. Dick-et és Nietzschét ki ne hagyd,
ha Thomas De Quincey vallomása hat.
Marcel Proust, az eltűnt idő nyomában
tudja, a vége jóval tovább van.
De olvass inkább magad utána,
utat mutat Baudelaire virága.
És fogadok a beatnemzedékbe,
hogy ennek a sornak nem lesz vége.
Szól a drog irodalom,
nagy költőkkel mind ópiumon,
találkozhatsz nem az órákon,
vannak páran, ahogy most látom.
És hogy a sor teljes legyen,
a táltosokat megnevezem:
Csáth Géza a kokainnal,
keveredik morfiummal,
elmebeteg, mondják róla,
tanúskodik a naplója.
Márai a Füves könyvet
ópiummal fűszerezte.
Ha azt kérdezik Petri Györgytől,
mit szívott az Örökhétfőn?
Déry Tibor a kenderrel,
készül nekik felelettel.
Őket nem kell félteni,
csak a szenvedőket érteni.
Mert amikor a költőinket
a fájdalom kerülgette,
morfinnal élt Ady Endre,
meg is kapta, még receptre,
Szabó Lőrinc is követte.
A gyötrelem Karinthyt és Kosztolányit
ópiáttal tanította komponálni.
Hajnóczy az alkohollal,
színt vallott a Véradóval,
és a szenvedés novellája
kilovagolt Perzsiába.
Látod, látod kisdiákom,
az irodalom nem egy álom,
Kapitány,
kapitányom.
Várunk rád az állomáson,
holt költőknek társasága,
így juttat el csodaországba.
Látod, látod kisdiákom,
az irodalom nem egy álom,
Kapitány,
kapitányom.
A közkedvelt Gen Z előadó és szerző, Moriones felfedi újabb dalát, mely egyben negyedik stúdiólemezének címadója és a produkció idei leglátványosabb koncertjének fantázianeve is.
A futball-világban is ismert, spanyol eredetű szó, a „remontada” az újjászületést, a sorsfordító győzelmet jelenti; Moriones számára még többet, hisz egy igazán személyes történet inspirálta. És hogy mi volt ez az esemény? Az a szövegvideóval megtámogatott szerzemény lejátszásakor kiderül.
Július 9-én izgalmas új irányt tűzött ki az újhullámos sztár, Moriones „rum” című, nyári slágerével, és ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy nem nyúlt mellé a zenész, a rajongók továbbra is nagy szeretettel fogadják őt. A friss track jelenleg is a YouTube toplistájának egyikében szerepel tavalyi nagydobásával, az „EZ AZ ÁRA”-val együtt.
Moriones nem húzza tovább az idegszálainkat, most egy jelentőségteljes zenét oszt meg. Ebben eggyé olvad a nyár felhőtlen hangulata és az éjjeli sötétben olykor felerősödő melankólia is.
„Igazából a „remontada” az eddigi dalaim közül az egyik legtöbb érzelmemet hordozza, amitől kicsit tartottam is, de szükségem volt kiadni magamból. Az életünk alapját a szeretetnek kell adnia, amiért valóban hálásak lehetünk – és ami képes újra meg újra felemelni és újjászületni bennünk.
A mély pillanatokból kell erőt merítenünk. Néha ezek a pillanatok úgy kapcsolódnak össze, hogy egyszerre érezzük bennük a múltat, a jelent, sőt, még a jövőt is”
– mondta el Moriones, aki szerint az élet kvintesszenciája abban rejlik, hogy minél több érzelmet tapasztaljunk, akár negatívat is.
Ez az egész attitűd és hangulat leköveti az előadó budapesti nagykoncertjét, melynek az eddigi teltházas bulik után ismét az Akvárium Klub szolgál helyszínéül októberben.
Fotók: Moriones
