|
|
|
Szokásos hívással hadd hívjam Múzsámat,
Szegény, bús testemet, mely vívott csatákat,
Mely ma is annyi bajt és Sátán-dalt érlel
A benne lakozó Múzsa kegyelmével.
Múzsám: Szilágyságban határzott, vén testem,
Ki miatt tömérdek bűnbe s dalba estem
S kinek ereszkedett inakkal sincs másod,
Dalold le utolsó, nagy dal-tartozásod.
Sorsomnak, titkomnak hetedik lakatja
Lehullhat: nem vagyok gyermekeknek atyja.
Fiaim, lányaim paripák taposták
S a nagy csatatéren vérfolyók elmosták.
Dalolj nekem, Múzsám, ne a hét vezérről,
Dalolj nekem, Múzsám, a nagy csatatérről,
Hol, ahogy először ember nézett Napba,
Embernek sorsáról jegyződött bús mappa.
Melynél szörnyűbb téren Attila se harcolt,
Melyet női testen gyémánt-Végzet karcolt,
Ninivék, Xerxesek, fajták, birodalmak
Hol vígan süllyedvén víg halállal haltak.
Nagy énekmondásnak tudom, mi az ára,
Én is készültem a hunn trilógiára,
De mikor Árpádék s talántán hunn atyjuk
Mind csak addig voltak, míg megszakadt magvuk.
Valami hős harcos én sohase voltam,
De a nagy harctéren sokat kóboroltam,
Sok-sok gyermekemet ölte meg a hőség,
Meddő táborozás, meddő vakmerőség.
Csókkal, csókfélével birom én és bírtam,
Ám zsoldos nem valék, hamar untam, sírtam.
S ha vannak multamban bármely semmiségek,
Ezek a sírások, ezek voltak szépek.
Nekem a szerelem nem volt víg ajándék,
Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék,
De volt ravatalos, halálos-víg torna,
Játék a halállal, titkos élet-forma.
Akárhol s bárkiért vágyódásba estem,
Vér áztatta nyomom Párisban vagy Pesten,
Mindig önnön vérem és soha a másé,
Soha a levésé, mindig a mulásé.
De voltam bárkinél tisztább és fehérebb,
Voltam engedelmes gyermeke a vérnek,
Becsületes hímként csaptam nő-zavarnak
S becsületes voltam embernek, magyarnak.
E félszeg országban, hol ezer év óta
Hímnek is az derék csak, ki pátrióta,
Fölzokogó, csukló tréfa-zokkal mondom:
A nagy csatatéren erre is volt gondom.
Gazdagok ringyóit én el nem szerettem,
Koldusok mátkáit soha el nem vettem,
Küzdöttem, csókoltam szomorú rogyásig,
De csak ha biztatott az a némber másik.
Nem voltam villámos, förgeteges csókja
Senki szép asszonynak s durva hóditója.
Diadal-sarcokat már csak akkor szedtem,
Ha karomba-hullót, megadót szerettem.
Áldott, kedves mégis az alkalom vétke,
Mikor legelőször kényszeritett térdre
Asszony-ember előtt kicsi kölyök-korban
És áldott a vigasz, mit leltem a borban.
Szent bor: asszony ellen talált drága méreg,
Már más mámorokkal, hajh, összecseréllek:
Hírrel és mákonnyal, ezerféle jóval
S ki tudja, tán holnap, egy Browning-golyóval.
Addig is büszkélkedj, Múzsám, drága testem,
Mint a Názáreti, latrok közt, kereszten.
Pál apostol mondta s te híven megtartod:
Hitedet megőrzéd s megharcoltad harcod.
Mérges nyilak belém nemegyszer repültek,
Sebeim tüzeltek, sebeim heggültek
S ha újra kezdhetném friss komédiásként,
Ma is igaz volnék, ma se tennék másként.
Csak hazudni kéne, mennyi minden jönne
Magyar eredménnyel, sikerrel özönbe.
Már elhallgatni is milyen érdem volna,
De vallani mindent: volt életem dolga.
Tetsző, hazug-szűz dalt dalolni még tudnék,
Erkölcsös hazugok kegyébe bejutnék,
De akarok szólni, de akarom látni:
Mer ma is hazudni álerkölcsöt bárki?
Akarom, hogy végre valaki meg merje
Mondani: nem a szív a csók fejedelme
S nem a csók a tető s nem a csók a minden,
Mint kötelezteténk hazudni azt rímben.
Itt állok s Lutherként mondom: engem Isten
Úgy tartson fiának s bajban úgy segítsen,
Hogy minden titoknak ez a megoldása
S hogy igaz lelkemnek ez a vallomása.
Hajh, igen, emlékszem: mindig az a fűző,
Omló, habos szoknya, vérünket fölűző,
Parfümös kis nadrág, finom batiszt-játék,
De mindig az a cél, mindig az a szándék.
Mindig az a játék s mindig véres torna
S mindig mintha kiki egy-egy Isten volna.
Ezt a nagy szándékot nagy okok okolják
S még a tagadók is mindig szándékolják.
Kik által s miképpen lettem, aki lettem?
Nem tudom, de tudom, hogy kellett szeretnem
S a nagy csatatéren, lehettem bár olcsó,
Nem voltam sem barbár, sem furcsa utolsó.
S tudtam nagyszerüen, költősen szeretni,
Valaki számára egyetlenegy lenni,
Úgy-úgy elborulni részeg szerelemben,
Hogy bolond álmokban sem lehetne szebben.
De a harctér: Harctér és az élet: Élet
S az asszony-test néha sokkal-sokkal mélyebb,
Mélyebb az Életnél, mélyebb a Halálnál,
Mélyebb az álmodnál, mellyel vágyva hálnál.
Nem tudom, hogy mikor jön életem vége,
Mikor derül ki majd minden semmisége,
De nyugodtan halok: én nem csupán voltam
S érdemes harctéren esek el majd holtan.
A Velencei-tó térségében élők 91 százaléka egyetért azzal, hogy további fejlesztésekre van szükség a tó környezetében.
Ez derül ki abból a reprezentatív, 500 fős közvélemény-kutatásból, amelyet a Velencei-tóért indított tudományos együttműködés keretében valósított meg a Kodolányi János Egyetem és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK).
A kutatás célja
A több kutatást és tudományos vizsgálatot is magába foglaló kezdeményezés célja, hogy átfogó turisztikai, szociológiai és demográfiai képet adjon a Velencei-tó térségének helyzetéről. Az első megállapításokat sajtótájékoztatón ismertette Domokos Tamás, a Kodolányi Egyetem elnöke és Budai Marcell, a HÖOK sajtófőnöke.
Többek között fókuszcsoportos vizsgálat, kérdőíves turisztikai és szociológiai felmérés, valamint számlálásos turisztikai és demográfiai felmérés is indult júniusban a Velencei-tó térségében
a Kodolányi Egyetem és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) tudományos együttműködésének köszönhetően.
Az elsők között egy 500 fős, reprezentatív telefonos közvélemény-kutatás készült el, amellyel elsősorban azt járják körül, hogy
miket tartanak az itt élők a Velencei-tó legfőbb értékeinek, illetve milyen fejlesztéseket támogatnának leginkább.
„Célunk az, hogy megismerjük a helyi lakosság véleményét a Velencei-tó környékének állapotáról, annak jövőbeli kilátásairól. A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy az itt élők 91 százaléka egyetért: a Velencei-tó térségében további fejlesztésekre van szükség” – fogalmazott a kutatásról szóló sajtótájékoztatón Budai Marcell, a HÖOK sajtófőnöke.
A helyiek a Velencei-tó jelenlegi vízminőségét, biológiai állapotát 5-ös skálán csupán 2,6-ra értékelik, a Velencei-tó környékének jelenlegi szolgáltatásait pedig 3,6-ra.
A megkérdezettek 88 százaléka egyetért abban, hogy a térség fejlesztéséhez egy átfogó tervre van szükség.
A legtöbben a környezetvédelmi fejlesztéseket, az egészségügy és szociális ellátás javítását, a szabadstrand és a közlekedési infrastruktúra fejlesztését, valamint a turisztikai lehetőségek bővítését tartják a legfontosabbnak.
A fejlesztések legfőbb előnyei között pedig a munkahelyteremtést, a fiatalok helyben tartását, az infrastruktúra fejlesztését és a turizmus fellendülését jelölték meg.
A kutatásban látható igényekre jelent megoldást többek között a HÖOK által tervezett Fiatalokért Központ is: egy olyan multifunkcionális rendezvény- és szabadidőközpont, amely elsősorban egyetemistáknak és fiataloknak kínálna helyszínt konferenciák, sportesemények és szórakoztató programok számára.
A tervezett beruházás ugyanis tiszteletben tartja a Velencei-tó értékeit, óvja a helyi környezetet, továbbfejleszti a helyi szolgáltatásokat és munkahelyeket is teremt.
A Kodolányi Egyetem egyetem demográfiai vizsgálatai keretében elkészül a Velencei-tó térségében élő népesség összetételének változásait bemutató tanulmány és a 2050-ig várható népesség-előrejelzés tanulmánya is, amelyek igen fontos információkat szolgáltathatnak a fejlesztési döntésekhez.
A Velencei-tó kiemelt jelentőségű a Kodolányi Egyetem számára, mert történelmi, földrajzi, tudományos és társadalmi szempontból is szorosan kötődik az egyetem működéséhez és értékrendjéhez. Az egyetem székhelye és működési központja Fejér vármegyében található, így a Velencei-tó térsége nem csupán földrajzi értelemben, hanem az intézmény identitásában és kutatási irányaiban is meghatározó szerepet játszik.
A tó és környezete ideális „élő laboratóriumot” kínál az egyetem számára, különösen azokban a tudományterületekben, amelyek a Kodolányi képzési és kutatási profiljának alapját képezik.
A turizmus, a környezetgazdálkodás, az ökológia, a regionális fejlesztés és a társadalomtudomány mind olyan területek, ahol a Velencei-tó valós kutatási terepet biztosít.
A Velencei-tó a Kodolányi Egyetem társadalmi szerepvállalásának szimbóluma is
Az egyetem célja, hogy aktívan hozzájáruljon a régió fejlődéséhez, a helyi közösségek megerősítéséhez és a környezeti értékek megőrzéséhez. A tó térségében végzett kutatások, fejlesztési projektek és partnerségek révén az egyetem nemcsak tudományos, hanem társadalmi és gazdasági értelemben is értéket teremt.
A kutatási eredmények elérhetőek az Egyetem honlapján az alábbi linken, illetve a Fiatalokért Központ oldalán.
