|
|
|
Üres a fejem most máshová tolul a vér
Miattad van édes
Jó lesz nekem és neked is majd ha odaér, odaér
De még egy percet várjunk
Ígérem meg nem állunk majd azután
Hogyha elaludnék te csak akkor kelts
Ha már nem haragszol rám! Nem!
Ott van a szád hát meséld el azt hogy mi kell
Én meghallgatom tényleg
Jó lesz neked, mert téged is csak az érdekel, érdekel
Hogy mikor lesz újra éjjel
És sarokba bújj a kéjjel úgy ahogy én
Gyere biztosan holnap is itt leszek
Ha most nem volt még elég!
R: Igen éppen most, igen épp a szádat kívánja a boröm
De ha nem jössz el, nekem úgyis rád kell majd az ajtót törnöm
Igen éppen most, igen éppen látom ahogy mással táncolsz
Sokkal, hidd el sokkal jobb ha most nem szólsz!
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
