|
|
|
| Előadó: | Curtis |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Széki Attila "Curtis" |
|
Széki Attila "Curtis" NAZ |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ez a levél megint neked íródik
Lelkem egy koldus, a túlélésért kínlódik
Hiányoztál mindig, nem izgatott, hogy ki volt itt
Egy félárva kiskölyök a mai napig vívódik
Megjött a siker, a díjak, a pénzek
A kisfiam, a párom, lett családi fészek
Sokszor vártam, hogy kihunyjon a fényem
Mert nincsen több vasárnap, csak egy züllött péntek
Sokan nem hiszik, de a csillagod is látom
Sokszor beszélek hozzád és éneklem a számod
Kevés volt az időnk, ezt mai napig bánom
Pihenj csak tovább és folytasd az álmod
Fehér rózsát vettem megint, feléd ballagok
Az ég is érted sír, én csak némán hallgatok
Csak pár madár az égen, ők is érzik bánatom
Lelkem tépett szemfedő, nem múló fájdalom
Sírjon a zongorám, elhervadt orgonák
Egy búcsú dal mit felkap majd a szél
Még óvnám szívemet, velem játszik a képzelet
És ott látlak az utam legvégén
Kiben bízhatok, ha elárul az élet
Végállomás, és le is járt a bérlet
Megfogadtam nem alszik ki a fényed
Édesapám, nem tagadom a véred
Problémás gyerek sajnos az idő pereg
És én sem tudtam visszapörgetni
Az eső csak csepeg, elmúlnak nyarak, telek
Bárcsak tudnék néha hozzád fölmenni
Lenne mit beszélni, tudom, hogy hallasz apám
Lepereg a filmem, és te is ott állsz talán
De sajnos kihalt lett minden és bár üres a tér
Hideg és borús a tél, de ez a lélek nem fél
És én csak megyek, magához húz ez a dal
A dallam közelebb csal, leomlik mindegyik fal
Tudom, hogy nem szűnik soha meg a fájdalom
Mert ezernyi súly maradt a vállamon
Fehér rózsát vettem megint, feléd ballagok (feléd ballagok)
Az ég is érted sír, én csak némán hallgatok (némán hallgatok)
Csak pár madár az égen, ők is érzik bánatom (érzik bánatom)
Lelkem tépett szemfedő, nem múló fájdalom (nem múló fájdalom)
Sírjon a zongorám, elhervadt orgonák
Egy búcsú dal mit felkap majd a szél
Még óvnám szívemet, velem játszik a képzelet
És ott látlak az utam legvégén
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
