|
|
|
| Előadó: | Valmar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Marics Peti Valkusz Milán |
|
@DZSINDZSER |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Formás a segge
Nézz le a földre, és emeld a szoknyádat feljebb
Lehet mégis átmennék hozzád ma este
Gyere ide baba, adj még egy esélyt
Megígérem neked, nem leszek szemét
Visszajövök, mire elfelejtenél
10/10, neki ingyen jár
A meet and greet, ő az ideál
Azért jöttem, mert azt hallottam, hogy ide jár
Nem érdekel, ki hozta, enyém a szíve már
Hagyjuk végre magunk mögött a sok viperát
Lassan letelik az idő, baba mire vársz?
Éjfél van
Az nem lehet, hogy ez az érzés csal
Nem én leszek, aki majd békén hagy
És észre se veszed, hogy
És észre se veszed, hogy meghaltál
Lassan letelik az idő, baba ketyeg az óra
Hatalmas a buli, senki se józan
Veled leszek én a rosszban jóban
Reggelig tartó tornaóra
Soha nem felejtem el, hogy mi a fő
Ne színészkedj, mondd el egyenesen, ki a nő
Megigézett, a teste az libabőr
A két szép lába közt nincs …
Gyere baba, ki visz haza
Tegnap is rólad álmodtam
Fini falat, te vagy baba
Pont elférnél a Lambómban
Kicsi cha cha, baby baba
A táncparkett az lángokban
Elvakít a fény, mert
10/10, neki ingyen jár
A meet and greet, ő az ideál
Szeretem egy nőben, hogyha törékenyebb
De ne ijedjen meg tőle, ha fölé megyek
Ez a lány kívülről belülről is tökéletes
De én nem reggelire vágyok, mikor fölébredek
Éjfél van
Az nem lehet, hogy ez az érzés csal
Nem én leszek, aki majd békén hagy
És észre se veszed, hogy
És észre se veszed, hogy meghaltál
Már éjfél
Most semmi nem számít
Ma is valami új vár ránk
Más érzés
Még egy csók is elkábít
Mindenki a hegy csúcsán áll
Most jön a legjobb jelenet
Gyere, te is tedd fel a kezedet
Tegye fel a kezét, aki inna
Tegye fel a kezét, aki gizda
Éjfél van
Az nem lehet, hogy ez az érzés csal
Nem én leszek, aki majd békén hagy
És észre se veszed, hogy
És észre se veszed, hogy meghaltál
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
