|
|
|
Mennék, de innen nincs hová,
Ez az út most véget ér.
Vár rám egy meghurkolt kötél,
Minden bűnömért.
Érted újra megtenném!
Nincs más, csak a súlyos félhomály,
Mélyen a húsba vág.
Árnyék a cellám zord falán,
Látomás csupán,
Ahogy visszanézel rám.
Ott várok rád, ahol mindig fúj a szél,
Ha a tündérmesénk véget ér!
Én ott várok rád, ahol a föld az éggel összeér,
Ott várok rád, ne félj!
Álmomban ugyanúgy élem át
Azt a hűvös éjszakát:
Mögöttünk a felperzselt világ,
És az erdőszéli ház
Lángokban állt!
Túl korán véget ért a nyár,
Még érzem az illatát.
Emlékünk megsárgult levél,
Amire rászáradt a vér,
és szertefoszlott rég.
Ott várok rád, ahol mindig fúj a szél,
Ha a tündérmesénk véget ér!
Én ott várok rád, ahol a föld az éggel összeér,
Ott várok rád, ne félj! Ne félj!
Most már vége!
Senki se bánthat!
Ne nézz hátra, menned kell tovább!
Ott várok rád, ahol mindig fúj a szél,
Ha a tündérmesénk véget ér!
Én ott várok rád, ahol a föld az éggel összeér,
Ott várok rád, ne félj!
Ott várok rád, ahol mindig fúj a szél,
Ha a tündérmesénk véget ér!
Ott várok rád, ahol a föld az éggel összeér,
Ott várok rád, ne félj!
A közkedvelt Gen Z előadó és szerző, Moriones felfedi újabb dalát, mely egyben negyedik stúdiólemezének címadója és a produkció idei leglátványosabb koncertjének fantázianeve is.
A futball-világban is ismert, spanyol eredetű szó, a „remontada” az újjászületést, a sorsfordító győzelmet jelenti; Moriones számára még többet, hisz egy igazán személyes történet inspirálta. És hogy mi volt ez az esemény? Az a szövegvideóval megtámogatott szerzemény lejátszásakor kiderül.
Július 9-én izgalmas új irányt tűzött ki az újhullámos sztár, Moriones „rum” című, nyári slágerével, és ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy nem nyúlt mellé a zenész, a rajongók továbbra is nagy szeretettel fogadják őt. A friss track jelenleg is a YouTube toplistájának egyikében szerepel tavalyi nagydobásával, az „EZ AZ ÁRA”-val együtt.
Moriones nem húzza tovább az idegszálainkat, most egy jelentőségteljes zenét oszt meg. Ebben eggyé olvad a nyár felhőtlen hangulata és az éjjeli sötétben olykor felerősödő melankólia is.
„Igazából a „remontada” az eddigi dalaim közül az egyik legtöbb érzelmemet hordozza, amitől kicsit tartottam is, de szükségem volt kiadni magamból. Az életünk alapját a szeretetnek kell adnia, amiért valóban hálásak lehetünk – és ami képes újra meg újra felemelni és újjászületni bennünk.
A mély pillanatokból kell erőt merítenünk. Néha ezek a pillanatok úgy kapcsolódnak össze, hogy egyszerre érezzük bennük a múltat, a jelent, sőt, még a jövőt is”
– mondta el Moriones, aki szerint az élet kvintesszenciája abban rejlik, hogy minél több érzelmet tapasztaljunk, akár negatívat is.
Ez az egész attitűd és hangulat leköveti az előadó budapesti nagykoncertjét, melynek az eddigi teltházas bulik után ismét az Akvárium Klub szolgál helyszínéül októberben.
Fotók: Moriones
