|
|
|
Megállok lihegve: Páris, Páris,
Ember-sűrűs, gigászi vadon.
Pandur-hada a szájas Dunának
Vághat utánam:
Vár a Szajna s elrejt a Bakony.
Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek.
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.
Jöhetnek: Páris szivén fekszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegénylegényét
Őrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony.
Itt halok meg, nem a Dunánál.
Szemem nem zárják le csúf kezek.
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.
Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,
Tisza kiönthet a magyar síkon:
Engem borít erdők erdője
S halottan is rejt
Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom.
Azahriah újra történelmet írt: tripla teltházas MVM Dome-os koncertjének első, majd második estéjén is megjelentetett egy-egy nagylemezt.
A napokban megjelent skatulya II-t az Aziverzum követi, sokkal hamarabb, mint ahogy azt bárki is várta. Az énekes-dalszerző tavalyi év sikerei után rövid szünetet tartott, de most kárpótolja a rajongókat - jobban, mint valaha.
Az eddigi két este során több tízezer rajongó lehetett tanúja annak, ahogy a magyar könnyűzene történetébe újabb, aranybetűkkel írt sor kerül.
Miközben az énekes a három nap alatt több mint 45 000 ember előtt játszik, nem egy, de két új albummal is meglepte a közönséget.
A tripla teltházas Dome és a két, frissen kiadott lemez egyaránt jelzi: Azahriah nemcsak közönségében, de alkotói lendületében is csúcson van. Az Aziverzum szövegvilágában személyes vallomásokba, társadalmi kritikába és némi belső vívódásba is belemélyed.
