Előttem el vad gépkocsik robognak,
Állok szirtjén mohos, avas romoknak,
Lelkemben Délnek pompája ragyog,
Bukik a nap és nézem a napot.
Jó éjszakát. Utolsó fénytivornyád
Részegít most, narancsvirágos ország
S míg lángok gyúlnak cifra partodon,
Én egy utolsót, búcsut álmodom.
Tegnap, igen, alig kétezer éve
S itt kacagott Gallián felesége,
Udvari nép közt itt ült trónusán
És itt zúgott a taps a vad tusán.
De csitt. Amott a romfalaknak alján
Nótázni kezd egy kóbor, béna talján:
»Csodás kék tenger, kék ég, kék hegyek,
Óh, nézzetek rám: én megyek, megyek.«
Ki ez a bárd? A mának hegedőse?
Vagy árny talán? A tegnap koldus-őse?
Előtte büszke, úri nép szalad
S a tányérjára nem hull pénzdarab.
S én álmodón, mámorral, könnyes szemmel
Szállok lejjebb, hol ül a nótás ember,
Lelkemben zendül nagy titkok szava
És összezúg a tegnap és a ma.
Tegnap, igen, ragyogott az aréna,
Tegnap, igen, itt ült a nótás béna
S az imperátor büszke asszonya
S a büszke nép rá nem nézett soha.
És akkor is az alkony, a bukó nap
Mámort adott egy ifjú vándorlónak,
Ki jött Keletről, arca halavány,
Poéta volt, vagy nem is volt talán.
Belenézett a bukó, vörös napba,
Évezredek folytak egy pillanatba,
Lelke repült, szállt időn, téren át
S vitte zúgón a béna bárd dalát.
És álmodón, mámorral, könnyes szemmel
Megy, megy az is, hol ül a nótás ember,
Utolsó pénzét elébe veti
S a messzeségnek búsan vág neki.
Mindenki érezte már úgy, hogy valaki vagy valami csak súlyként nehezedik rá: lehetnek ezek traumák, emlékek vagy konkrét személyek, annyi biztos, hogy nagyon fárasztó cipelni őket. Van azonban olyasmi, amit ilyenkor mind megtehetünk, és erről szól Paulina legújabb dala is.
A Dunába hajítom a felszabadító elengedés himnusza is lehetne
„Mit is hajítok a Dunába a dal szerint? Minden olyat,
ami felesleges, ami rossz hatással van rám, ami már mérgez vagy egyszerűen negatív az életemben. Biztosan mindenki ismeri az érzést, amikor azt kívánná, csak vigye el a víz a rosszat az életéből
Én hiszek benne, hogy erre van lehetőség, nem kell ahhoz ragaszkodni, ami nem tesz jót nekünk” – mondta Paulina.
Nem kell ahhoz ragaszkodni, ami nem tesz jót nekünk
A Dunába hajítom klipje jól tükrözi a dal hangulatát. „A producerünk, Vári Gábor hobbiból elkezdett kamerázni, és jelezte, hogy felvenné a stúdiózásunkat, ha nem baj. Mondtam neki, hogy olyannyira nem, hogy akár klipet is csinálhat, ha van kedve. Hatalmas mázli, hogy vele dolgozhatunk, a felvételeken tényleg azt lehet viszontlátni, ahogy a dal végleges verziója születik a stúdióban. Emellett szerveztünk egy eseményt a Duna-partra, ahova szerencsére sokan el tudtak jönni.
Adtunk ott egy kis akusztikus koncertet a csodás közönségünknek, és ennek részletei is belekerültek a klipbe. A videó szerintem magáért beszél, nagyon jól átadja a hangulatot”
– mesélte Paulina.
Paulina nem áll le: már készülőben van a következő dal
Az új szerzemény szeptemberben jelenik meg, és hamarosan hallhat a közönség egy izgalmas együttműködést is a Kowalsky meg a Vegával. Addig is ezerrel pörög a nyár, Paulina és zenekara többször megfordul majd Erdélyben és Balaton környékén is, így érdemes résen lenni, ha élőben is szeretnénk velük egy jól bulizni.
Fotók: Paulina