|
|
|
| Előadó: | Road |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Máté (Road) |
|
Molnár Máté (Road) Tóth Tamás Kádár Imre G.B.ZS. Goya |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
“Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szívemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibírnám,ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívűnk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
(József Attila - Levegőt! -részlet, 1935.11.21)
Ha a szándék rossz, meg az irány, nem érjük el a Nirvánát
Nem látom sem az akarást, sem az értelem szikráját!
Bosszúra éhezők, meg a vérre szomjazók!
Nincs már semmi szükség azokra, akik nem gyógyíthatók!
Rosszabbak vagyunk már mint az állatok,
Egymás lelkébe fúrjuk a féregjáratot!
Szemet szemért, fogat, fogért, a lelkünket meg egy marék pénzért
De semmit egymásért, semmit a holnapért
Tényleg nem kell hogy értsd, semmit nem kell hogy láss,
Aki akarja érti és látja!
Ez az utolsó utáni óra, megérett a világ pusztulásra!
Lassan a fények egyre halványabban égnek
Napról napra szenvedtek, miközben semmit nem tesztek
Én meg a költőre emlékszem! Az itt a legnagyobb szégyen.
Hogy élni nem tudtok és halni nem mertek!
“Egy szűk, kicsiny botban viszem a szent tüzet felétek,
én örök újra bújtó, én kormos lámpagyújtó…”
(Kosztolányi Dezső - A lámpagyújtó énekel -részlet, 1907)
Fényt kell hozni a fejekbe, meg a csillogás kell a szemekbe,
Bármennyire is fájjon, a szívem ami a számon!
Azt akarom, hogy lássanak, ennél nagyobb gödröt ne ássanak
A nem tudás lett a hatalom, a kötelét érzem a nyakamon
Ez nem egy apró zsiványság, ez itt a véres torkú valóság,
És nincs szép oldala. Itt ember embernek farkasa!
Nincs bűntudat, se félelem, se jó szándék, sem értelem,
csak gyűlölet, közöny, irigység, de annyi köztünk a különbség
Hogy én… kinyitom a számat végre
Hogy én… Belemerek nézni a két szemébe
Akarom… Érezni a szabadságot
Ha kell én… Meg is tudnék halni érte
És Te?
Mondd, megtudnál-e halni érte?
Eljön majd az idő, amikor mi már nem leszünk
De most még itt vagyunk és Titeket még eltemetünk
Ha a szándék rossz, meg az irány, nem érjük el a Nirvánát
Nem látom sem az akarást, sem az értelem szikráját!
Bosszúra éhezők, meg a vérre szomjazók!
Nincs már semmi szükség azokra, akik nem gyógyíthatók!
Tényleg nem kell hogy értsd, semmit nem kell hogy láss,
Aki akarja érti és látja!
Ez az utolsó utáni óra, megérett a világ pusztulásra!
Lassan a fények egyre halványabban égnek
Napról napra szenvedtek, miközben semmit nem tesztek
Én meg a költőre emlékszem! Az itt a legnagyobb szégyen.
Hogy élni nem tudtok és halni nem mertek!
Nézd meg, a fejekben a fények, egyre halványabban égnek
Napról napra szenvedtek, miközben semmit nem tesztek
Én meg a költőre emlékszem! Az itt a legnagyobb szégyen.
Hogy élni nem tudtok és halni nem mertek!
Hogy nem tudtok élni és nem mertek halni!
Nem tudtok élni és nem mertek halni
“Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő irígylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.”
Víg Mihály zeneszerző is méltatta az írót
Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Krasznahorkai László az apokaliptikus terror közepette erősíti a művészet erejét
A szerzőnek a díjat látnoki erejű életművéért ítélték oda, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét - mondta el Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára, aki beszámolt arról is, hogy a bejelentés előtt sikerült telefonon elérnie az éppen Frankfurtban tartózkodó Krasznahorkai Lászlót.
Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig nyúló, az abszurdizmus és a groteszk túlzás által jellemzett közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek hangvétele szemlélődőbb, finoman hangolt - méltatta közleményében a Svéd Akadémia.
388 millió forintnyi összeg jár a Nobel-díjjal
A 71 éves magyar író a díjjal 11 millió svéd koronát (388 millió forintnyi összeget) kap. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.
A Trabant alapítója, a Balaton zenekar frontembere szerint hosszú lenne felsorolni, mi mindentől különleges Krasznahorkai művészete, de fontos kiemelni, hogy
- Teljesen új stílust talált ki, teljesen egyéni a látásmód, ahogy a világot szemléli, mindehhez társul egy ezzel adekvát nyelvi szerkezet, egy félreismerhetetlen saját stílus.- fogalmazott a 24.hu megkeresésére Víg Mihály, a Tarr Béla-rendezte Sátántangó főszereplője, valamint több Krasznahorkai-mű filmes adaptációjának zeneszerzője.
Magyar vagy magyar származású Nobel-díjasok közül irodalmi Nobel-díjat 2002-ben Kertész Imre vehetett át korábban.
Kiemelt kép: Krasznahorkai László kapja idén az irodalmi Nobel-díjat
Budapest, 2025. október 9. Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely 2025. október 9-én Stockholmban jelentette be döntését. A felvétel 2017. március 22. készült Budapesten
Fotó: MTI/Marjai János
