|
|
|
|
|
| Előadó: | Road |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Máté (Road) |
|
Molnár Máté (Road) Tóth Tamás Kádár Imre G.B.ZS. Goya |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
“Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szívemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibírnám,ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívűnk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
(József Attila - Levegőt! -részlet, 1935.11.21)
Ha a szándék rossz, meg az irány, nem érjük el a Nirvánát
Nem látom sem az akarást, sem az értelem szikráját!
Bosszúra éhezők, meg a vérre szomjazók!
Nincs már semmi szükség azokra, akik nem gyógyíthatók!
Rosszabbak vagyunk már mint az állatok,
Egymás lelkébe fúrjuk a féregjáratot!
Szemet szemért, fogat, fogért, a lelkünket meg egy marék pénzért
De semmit egymásért, semmit a holnapért
Tényleg nem kell hogy értsd, semmit nem kell hogy láss,
Aki akarja érti és látja!
Ez az utolsó utáni óra, megérett a világ pusztulásra!
Lassan a fények egyre halványabban égnek
Napról napra szenvedtek, miközben semmit nem tesztek
Én meg a költőre emlékszem! Az itt a legnagyobb szégyen.
Hogy élni nem tudtok és halni nem mertek!
“Egy szűk, kicsiny botban viszem a szent tüzet felétek,
én örök újra bújtó, én kormos lámpagyújtó…”
(Kosztolányi Dezső - A lámpagyújtó énekel -részlet, 1907)
Fényt kell hozni a fejekbe, meg a csillogás kell a szemekbe,
Bármennyire is fájjon, a szívem ami a számon!
Azt akarom, hogy lássanak, ennél nagyobb gödröt ne ássanak
A nem tudás lett a hatalom, a kötelét érzem a nyakamon
Ez nem egy apró zsiványság, ez itt a véres torkú valóság,
És nincs szép oldala. Itt ember embernek farkasa!
Nincs bűntudat, se félelem, se jó szándék, sem értelem,
csak gyűlölet, közöny, irigység, de annyi köztünk a különbség
Hogy én… kinyitom a számat végre
Hogy én… Belemerek nézni a két szemébe
Akarom… Érezni a szabadságot
Ha kell én… Meg is tudnék halni érte
És Te?
Mondd, megtudnál-e halni érte?
Eljön majd az idő, amikor mi már nem leszünk
De most még itt vagyunk és Titeket még eltemetünk
Ha a szándék rossz, meg az irány, nem érjük el a Nirvánát
Nem látom sem az akarást, sem az értelem szikráját!
Bosszúra éhezők, meg a vérre szomjazók!
Nincs már semmi szükség azokra, akik nem gyógyíthatók!
Tényleg nem kell hogy értsd, semmit nem kell hogy láss,
Aki akarja érti és látja!
Ez az utolsó utáni óra, megérett a világ pusztulásra!
Lassan a fények egyre halványabban égnek
Napról napra szenvedtek, miközben semmit nem tesztek
Én meg a költőre emlékszem! Az itt a legnagyobb szégyen.
Hogy élni nem tudtok és halni nem mertek!
Nézd meg, a fejekben a fények, egyre halványabban égnek
Napról napra szenvedtek, miközben semmit nem tesztek
Én meg a költőre emlékszem! Az itt a legnagyobb szégyen.
Hogy élni nem tudtok és halni nem mertek!
Hogy nem tudtok élni és nem mertek halni!
Nem tudtok élni és nem mertek halni
“Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő irígylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.”
Valentin-napra jelent meg Geszti Péter és Péterfy Bori új közös dala, a Csak te meg én, amely a tavalyi sikerszám, a Beléd szerettem, ez van történetének folytatása.
A közönség most új fejezetet kap: a klipben a két előadó „összeházasodik”, a történet pedig ironikus, játékos formában mesél tovább a szerelemről, hűségről és a hosszú távú kapcsolatok realitásáról.
Diszkó a javából – mai csavarral
Ahogy a szilveszterkor megjelent Mindenki legyen rohadt gazdag! a funky hőskorából merített inspirációt, úgy a Csak te meg én is a hetvenes–nyolcvanas évek diszkóvilágát idézi, friss, mai hangzással.
Lépegetős basszus, táncos groove, fülbemászó refrén, vonósok és fúvósok adják az alapot, miközben a dalszöveg tipikus Geszti-fordulatokkal reflektál a mai randikultúrára és generációs különbségekre.
A dal egyszerre romantikus és önironikus
„Megyek hozzád. Hozzám mész. Nyugi, csak az első 20 év a nehéz!” – hangzik el a refrén környékén, miközben az Instagramon felbukkanó fiatal udvarlók és a hűség kérdése is játékos formában kerül terítékre.
Új klip – új fejezet
A klip egy esküvő történetét meséli el, ugyanazzal a humorral és vizuális önreflexióval, amely az előző videót is jellemezte. A menyasszony ezúttal sem eladó – és aki szemet vet rá, az könnyen „kivonódhat a forgalomból”. A történet természetesen happy enddel zárul. A szerzői és alkotói csapat ugyanaz, amely a Beléd szerettem, ez van esetében is dolgozott – a cél pedig egy különleges, folytatásos sorozat megteremtése a hazai popzenében.
Péterfy Bori az MVM Dome-ban is színpadra lép
A Csak te meg én Geszti készülő Poptimista című albumának második dala, és élőben is elhangzik majd 2027. január 30-án az MVM Dome színpadán, a nagyszabású POPTIMISTA koncert-show keretében. Péterfy Bori a meghívott vendégek között érkezik a Dome-ba, így a közönség a közös slágereket arénaméretű látványvilágban, élő hangszereléssel élheti át.
