



Éget a vágy, mégse kell a tűzbe mennem
Minden nap a kísértés elleni küzdelemben
Látom a gondokat, a szem a lélek tükre
Csak a gyengék esküsznek a saját életükre
Mindenki vágya, hogy egyszer vezér legyen
A hatalom felemel, de sose veszélytelen
Más dönti el, mi vagy, vadász vagy préda
Ezért előtör belőlem a vadállat néha
Előbb-utóbb az igények testet öltenek
A bestia fenevad, az ember szörnyeteg
Megszerez bármit, hogy mindent elveszítsen
Nem veszi figyelembe saját elveit sem
A tudatod mélyén sötétség üdvözöl
Megszállott módon téveszméket üldözöl
Az őrületnek egyvalaki vethet véget
Az életbe halsz bele, a halál, ami éltet
[Refrén]
Egy erős jellembe a kísértés belevész
Önmagában csak gyenge és csenevész
Rosszul teszed, ha egyszer vele mész
A végén mélyen belül téged is felemészt
Egy erős jellembe a kísértés belevész
Önmagaban csak gyenge és csenevész
Rosszul teszed, ha egyszer vele mész
A végén mélyen belül téged is felemészt
A lakosság nagy része már kényszerbeteg
Feszeng azon, hogy bármire képes lehet
Nem számít más, csupán a külsőségek
Úgy kezeli a sikert, mint egy függőseget
Mindig többet, szabály és öntörvény
Mélyen mindenkiben él egy ösztönlény
Kordában tartod, nem hiszel ámításnak
A végén úgyis engedsz majd a csábításnak
Befészkel a bőröd alá, mint a repeszdarab
Nincsen menekvés, örökre veled marad
Nem lehet megszüntetni ezt a köteléket
Önmagad árnyéka vagy, folyton követ téged
A nyomodba lohol, a nyakadba liheg
Jobb, ha megbékélsz és magaddal viszed
Egy nagyon hosszú útra kísér még el
Pedig együtt kell élnünk a kísértéssel
[Refrén]
Egy erős jellembe a kísértés belevész
Önmagaban csak gyenge és csenevész
Rosszul teszed, ha egyszer vele mész
A végén mélyen belül téged is felemészt
Egy erős jellembe a kísértés belevész
Önmagaban csak gyenge és csenevész
Rosszul teszed, ha egyszer vele mész
A végén mélyen belül téged is felemészt



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.