|
|
|
|
|
Belém nevelte apám, nehogy puhány legyek
A szívem mutat irányt, a fejem után megyek
Olykor sötétbe borul, a káosz bennem él
Magával ragad, mint egy káros szenvedély
Ilyen helyzetben senki se felelős értem
Előre mondom, a türelem nem erősségem
A stresszoldó gyógyszerek már hasztalanok
Pedig nehéz elviselni a sok faszkalapot
A tudatom egy hangszer, nem túl sokat enged
Nálam minden barom vékony húrokat penget
Az idegeim gyengék, hogyha robban a veszély
És az öklöm a számnál is gyorsabban beszél
A saját eszem sokszor a börtönöm lehet
Egy fenevad leszek, mikor az ösztönöm vezet
Egyenesen előre, mindig szembe támadok
Az elmétek fegyver, de nincsen benne táratok
Minden indulatom a zenébe belepakolom
Úgy füstölgök a dühtől, hogy belep a korom
Idegbeteg vagyok, mégse szarabb másnál
Mit is tehetnék? Engem már a harag táplál
[Refrén]
A türelmem véges, a lendület nem
Mindig próbára tesztek rendületlen
A nyugalom messze kerül engem
Csak hagyom, hogy a bestia megszülessen
A türelmem véges, a lendület nem
Mindig próbára tesztek rendületlen
A nyugalom messze kerül engem
Csak hagyom, hogy a bestia megszülessen
A nyugalom nekem nagyon törékeny játék
Egyszer vége, és csak a sötétben járnék
Nem is csoda, hogy minden napom rémes
Engem is megrémít, mire vagyok képes
Megteszek mindent, nem voltam ingyenélő
A folytonos megfelelés kurva idegtépő
Attól még nem leszek elmebeteg
Mert gondolatban pár embert eltemetek
A végén már én se fogom vissza magam
Kampónak használom majd a piszkavasam
Semmit se adtok, de hűséget kértek
Nem tolerálom, ha hülyének néznek
Megkopasztanak, mikor hátba veregetnek
Nekem nem tollas, mint a verebeknek
A vastag kötél mára már csak vézna álom
A békés természetem lóg a cérnaszálon
Könnyen elszakad, veszélyes feszegetni
Mit magyarázom annak, kinek esze semmi
Titeket már a baromság hitelesít
Mindenki idegesít, mindenki idege shit
[Refrén]
A türelmem véges, a lendület nem
Mindig próbára tesztek rendületlen
A nyugalom messze kerül engem
Csak hagyom, hogy a bestia megszülessen
A türelmem véges, a lendület nem
Mindig próbára tesztek rendületlen
A nyugalom messze kerül engem
Csak hagyom, hogy a bestia megszülessen
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
