



A 20-as években egy végzetes vírus terjedt el
Az előadók beszédkészsége és kognitív képessége folyamatosan romlott
A valódi magyar zenei színtér szinte teljesen megsemmisült
Nekem sikerült túlélnem, de sokan nem voltak ilyen szerencsések
[Refrén]
Betegség terjed, mint a gonosz kórság
Hasztalan mára már a sok orvosság
Lenézek rátok majd a koporsón át
A sírotokra dobok egy csokor rózsát
Betegség terjed, mint a gonosz kórság
Hasztalan mára már a sok orvosság
Lenézek rátok majd a koporsón át
A sírotokra dobok egy csokor rózsát
Megmérgez a nagy dózis a divatból is:
A kórlapon túladagolás a diagnózis
Végtére a nevetek csak olyan lapon lehet
Mint egy szar értéket mutató laborlelet
Beltenyészetben szenved az IQ tábor
Klónok vagytok, és a stúdió egy inkubátor
Futószalagon érkeznek a zombik sorban
Látom, jól megy a rapsztár lombikprogram
Vérszemet kapok, mikor a szöveg nem brutál
Megérzem a vérszagot, a hip-hop menstruál
Sokak szerint a zeném tartalmatlan
Pedig az utánpótlás még a farkamban van
A meddő szakma régóta nem termékeny
Ezért a baszogatása lett a mesterségem
Mind betegek vagytok az ambulancián
Megoldást kínál egy kapszula cián
[Refrén]
Betegség terjed, mint a gonosz kórság
Hasztalan mára már a sok orvosság
Lenézek rátok majd a koporsón át
A sírotokra dobok egy csokor rózsát
Betegség terjed, mint a gonosz kórság
Hasztalan mára már a sok orvosság
Lenézek rátok majd a koporsón át
A sírotokra dobok egy csokor rózsát
Vészhelyzetnél engem is a kényszer vezet
Én leszek a mutálódó génszerkezet
Immunis vagyok, a túlélés belém kódolt
A kórokozókat írtani elég hóbort
A DNS-emben nincsen fizikai határ
Gyorsan végzek veletek: klinikai halál
Nincs pulzus, de hosszú útra érkeztem
Elég egy instru, a rapet újra élesztem
Feltámadnak az igazak, majd visszaesnek
A boncasztalra az exhumált viasztestek
Sok a szar, keressetek egy illemhelyet
A mai emceek csak vért köpnek rímek helyett
Komoly traumát okoz a terápia
Nincsen bennem semmilyen empátia
Szikém pontos, jobb ha hátranézel
Nálam semmire se mentek hálapénzzel
[Refrén]
Betegség terjed, mint a gonosz kórság
Hasztalan mára már a sok orvosság
Lenézek rátok majd a koporsón át
A sírotokra dobok egy csokor rózsát
Betegség terjed, mint a gonosz kórság
Hasztalan mára már a sok orvosság
Lenézek rátok majd a koporsón át
A sírotokra dobok egy csokor rózsát



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.