|
|
|
|
|
A szorványos jövő mindig előttem lebeg
Mégsem látni olyan sokszor a felhőtlen eget
A homályos múltra mindenki visszagondol
Nagy volt a szélcsend, most egy vihar tombol
Van, hogy a legfényesebb nap sötétbe borul
Egy esély, de a sörét a puska csövébe szorul
Csak harag vesz körbe, mégis vidám olykor
Hiszen az összes lehetőség villámot szór
Darabokra esik szét rengeteg megtört élet
Ahogy a lépteim kísérik a mennydörgések
Úgyis a zivatar mossa el a könnycseppeket
Viszont minden zápor után bölcsebb leszek
[Refrén]
Amikor beborul, a napfény kitart-e még
A ködben nehéz látni, ki mart belém
Már nem félek attól, hogy mi tart felém
Mert a sötétben is látom a vihar szemét
Amikor beborul, a napfény kitart-e még
A ködben nehéz látni, ki mart belém
Már nem félek attól, hogy mi tart felém
Mert a sötétben is látom a vihar szemét
Véráztatta földben virágzik a példaadás
Úgyhogy már jöhet bármekkora égszakadás
Mindent belep a víz, belefullad, aki erőtlen
Ezért muszáj megtanulni táncolni az esőben
Iszom a szavakat, ha más ócsárol egyszer
Gyere, nézd, hogyan lesz a tócsából tenger
Olyan pusztulás jön, amit senki sem lát
Az áradast nem fogja meg semmilyen gát
Sokan álmodoznak, hogy a gondoknak vége
Néhányan fel is kelnek, és dologznak érte
Mindenki a mélybe merül magát kutatva
Egyedül csak én állhatok a saját utamba
[Refrén]
Amikor beborul, a napfény kitart-e még
A ködben nehéz látni, ki mart belém
Már nem félek attól, hogy mi tart felém
Mert a sötétben is látom a vihar szemét
Amikor beborul, a napfény kitart-e még
A ködben nehéz látni, ki mart belém
Már nem félek attól, hogy mi tart felém
Mert a sötétben is látom a vihar szemét
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
