|
|
|
| Előadó: | WimmR |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Elmentél, és csak a fájdalom maradt utánad
Látni sem akarlak, tartsd meg a ruhákat
Tegnap láttam anyukádat
És kérdezte hogy, mikor jövök legközelebb
Mondtam neki, nálad nincsen szívtelenebb
Nem érdekel téged, hogy én kit szeretek
Bosszút állok rajtad, mert én így fejezem ki magam
Tégláról téglára építed körém a falakat,
Ingyen élsz a fejemben, mint agyamban a daganat
Százszor összetörtél, mindig összeszedtem magamat
Félreértetted minden egyes szavamat
Kifordultál és már csak a faszínedet látom
Te voltál a kedvenc pulcsim, hordtalak a hátamon
Nem te vagy a nekem való, most már tisztán láthatom
Nem maradt egy ruhám sem, csak az esőkabát, és csak állok az erdőben
Várhatod, hogy a tavat a könnyeimmel megtöltsem, mert a kedvem felhőtlen
Ne keress otthon, mert én már régen eljöttem
Félholtam fekszem és fuldoklom épp, a bánatom menjen, nem látom a fényt
Szép volt, jó volt, de vége ennek rég
Mi voltunk a páros, ami sosem múlik szét
Nem így terveztem, hogy beléd szeretek, és végül ez lesz az én pásztám, de fel kellett ébredjek,
mert tudom, többé nem fogod a kezem, és már nem leszel itt mellettem
Nehéz időszakot élek mostanában egyedül,
reméltem az üresség intenzitása elgyengül
De tévedtem, most már rájöttem, hogy mindig ettől féltem
Bejött az, amit nem vártam
Magányosan a szobámban,
a képeinket nézem, és már nem tudom, mi vár bele
Gondolni se akarok, hogy milyen leszek tőled ez a nyár
Már máshogyan szólnak a dallamok
Csak rekedtes hangokat hallgatok
Még nem látok ki ebből a sok szarból
A magányosság felemész és őrületbe hajszol
Elmentél, és csak a fájdalom maradt utánad
Látni sem akarlak, tartsd meg a ruhákat
Tegnap láttam anyukádat
És kérdezte hogy, mikor jövök legközelebb
Mondtam neki, nálad nincsen szívtelenebb
Nem érdekel téged, hogy én kit szeretek
Bosszút állok rajtad, mert én így fejezem ki magam
2027. január 30-án az MVM Dome színpadán mutatja be Geszti Péter eddigi legnagyobb szabású koncert produkcióját, a POPTIMISTA SHOW-t.
Az új show Geszti legfrissebb zenei korszakát foglalja össze: disco, funk és rap találkozik pozitív energiával, új dalokkal és korszakos slágerekkel, egy látványos, nagyszabású produkcióban.
A Geszti Péterhez kapcsolódó dalszövegek itt.
A POPTIMISTA nem nosztalgiaest. Bár Geszti hamarosan megjelenő, POPTIMISTA című albumának dalai a hetvenes–nyolcvanas évek ropogós disco és funky világából merítenek, a szövegek és az üzenet nagyon is a jelenről szólnak.
Ez a zenei világ nem visszafelé néz, hanem előre: felszabadító, táncos, közösségi élményt kínál egy olyan korszakban, amikor erre különösen nagy szükség van.
A koncert különleges jelentőséggel bír azok számára is, akik ott voltak a dupla telt házas Geszti Sixty Aréna show-n. Az a produkció mérföldkő volt Geszti koncertjeinek történetében; a POPTIMISTA SHOW erre az élményre épít, de nem ismétel – hanem emeli a tétet. Nagyobb térben, új zenei anyaggal, új vizuális koncepcióval viszi tovább azt a közösségi energiát, amely a Sixty koncerteket jellemezte.
A POPTIMISTA SHOW középpontjában a tánc, a felszabadulás és az együttlét áll. Akár a tánctéren, akár ülve, énekelve kapcsolódik be a közönség, az este közös élménnyé válik. Geszti koncertje egyszerre szól az új dalokról és azokról a slágerekről, amelyek generációk számára váltak meghatározóvá – új hangzásban, új lendülettel.
„A POPTIMISTA számomra nem csak egy koncert cím, hanem egy döntés.
Döntés amellett, hogy ebben a zavaros, bizonytalan világban nem bezárkózunk, hanem nyitunk egymás felé, a pozitív gondolkodás felé, a popzene erejével.
Ez a show arról szól, hogy együtt, zenével, tánccal és humorral visszavesszük azt az energiát, amit a hétköznapok gyakran el akarnak venni tőlünk.” - Geszti Péter
„A diszkózene nem póz volt, hanem felszabadított minket, amikor táncba vitt.
Engem ez érdekel: hogyan lehet ezt az egyszerű életigenlést újra megszólaltatni, mai szövegekkel, mai dalokkal. Ezért mondom, hogy nekem a poptimizmus nem retro – ez a holnap nosztalgiája.” - Geszti Péter
