|
|
|
| Előadó: | Vészk'járat |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha nem vágják a fake-ek maguktól hányas a kabát,
A saját szaromból gyúrok mindegyiknek egy woo-doo babát, azzal festem ki a szobám falát.
Nesze nektek kis faszok, ez mágia, a körmöd alá tűt baszok.
Esélyed sincs ellenünk, a kezünkbe vagy ha ordít a fájdalom tűként beszúr az agyba,
Ha gondolkodni kéne, hogy miként, hogyan és mielőbb, megteszed, hogy kitalálj valami hihetőt.
A nyelvem alatt forgatom a kétélű pengét, hogy eltereljem a figyelmed, adom a lengét,
Közben cápába állítom a gallért
A Vész-tű a szénakazalban, de a mérgünk nagy mint a Gellért.
Kell még? Döföm beléd, essen le a karod, Ha a másikét elmarod, mert magadénak akarod.
Hulljon ki a pénz a kezed közül, neked és mindenkinek, aki körülötted körös körül tesz keresztbe, más bajának örül az most reszket,
Térdre ereszkedve vet keresztet, s-segít rajtad ez, ha itt a két fake west, akik woo-dooba neveztek.
Ez tortúra, a magad fajta hull porba,
Ha velünk kezdtek, végetek, mert nem lesz vége soha.
Szíven döf az elmém, ijesztő magából kivetkőzve sincsen, aki ilyet főz,
Nem menekülsz az ízünktől!
A híres és a hírhedt, forrón ráz a hideg ki a hírünktől.
Scratch:
Tűt tolok a karodba,
Saját faszodra.
Ki a kicsit nem becsüli kicsit kicsinálom,
Ez becsületbeli ügy fasz, a fajtád kipicsázom.
A bandád kipipálom, a fogam fenem rád,
A tűm úgy lóg ki a szemedből, mint a gerendák.
Te se látod csak a szálkát mindenkibe’,
Ezért kap egyet a talpad is, hogy indulj, ne csak aranyat keress egyhelyben a szarban is, meg a spanban is.
A cousin, aki nem kihúz, csak beletol, ha nincs betevő.
Zakatol a V, szemet szúr, de szemtelenül szenderedj el.
Altatunk, ha megfogunk, hogy ne ébredj fel.
Lógatunk a kötéllel, ez gyilokjárat.
Itt a doktor, meg a kontár,
Gúzsba köti kezed-lábad.
Még csak most keződik el, a rímek szúrnak mint a méh.
A bandám ? szívében a kapcsolatom tré.
A tiédnek annyi faszkalap, ha megharaplak!
Betűzd el, hogy KITŰZDEL,
Én szétkaplak, majd összeraklak.
Téged se véd meg a city.
Ki lenne olyan piti, hogy fellógatva azt hiszi, eternity.
Ez a morál kombat kizsigerel, a fraternity.
A verbál véna fröccsen ki az eget beteríti.
You lose! A street a blooseban tűpárnára fektet.
Ha csukódna a szemed, a járat sok jóval kecsegtet.
Itt a vész, itt a vég! Itt a vége a dalnak,
Saiid testékszer, AkkezdetPhia pofon a műfajnak!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
