|
|
|
People wanna grow up, they want conformation
From the papas, and the mamas, straight up California dreamin’
Cut off the communication from the child-like mind
At 19 workin' desk jobs, that's abomination
That's naive, don’t remind me, I know I have duties
Balancing like acrobats and the rope is hanging loosely
I need Cupid for Angelina and not Lucy
Circling the parking lot like life, rarely smoking doobies
Gotta keep my heart in the right place, not on my sleeve
People will break that immediately, when they see the peace
Within me, it's easy to disturb the peace within me
Made space for two, only I showed up, now I am feeling silly
Gettin' silly money, feelin' bad cause I’m responsible
"A rapper should fuck bitches, do drugs, die at 22"
This is who I am, I say it with my chest
Inside I'm Buddha, you try to scar me, bunch of pests
Végre tudok chillelni, veled baby
A ruhám loose fitted, George Clooney
Mi kéne még?
Ah, ah, ah, ah, ah, ah, ah
Érdekes látomások, látom mások vagytok
Írj egy zenét, mi nem másolja a Brunot meg a Spaccot
Nem érdekel
Tudom elhitették veled, átvertek már sokszor
De ez a gyerek real, igaz minden sorom
Úgy csúszok a beaten, mint serpenyőben a vaj
És aki ilyen beatet cook uppol az nem lehet szar
Néha úgy érzem magam, mint Superman
Néha meg, mint Scott Pilgrim, kéne már egy Ramona
Inkább kigáncsolom magam és megeszem a betont
Nehogy más tegye meg, csalódjak magamba
Felmérem magamba, hogy mekkora a komfortzónám
Ha szélére eljutok, mint Truman meghajolok és viszlát
Nem tudom mi van kint, talán egy sínfutás
Akkor sprintelek, mint a gyalogkakukk a fény után
Nem tudom megnézni a Ms. Doubtfiret vagy a Mulánt
Anélkül, hogy ne lenne tele öltönyössel a szobám
Shit, lehet, hogy ez tényleg a Mátrix
Ilyen jó csak szimuláció lehet, semmi se számít
Megkérdőjelezem minden lépésem kétszer
Belső béke fontosabb, mint hogy a széf tele legyen pénzzel
Egy üres lap vagyok és hagyom, hogy rajzoljanak rám
Összetéphetsz, vághatsz, de hagyd békén a csakrám
Meditálok, levitálok a tracken
Annyira hunglish Jaber megszólal bennem
Mind bizonytalanok vagyunk, miért ne mondjuk ki
I'm the person who I wanna be (For real)
Végre tudok chillelni, veled baby
A ruhám loose fitted, George Clooney
Mi kéne még?
Ah, ah, ah, ah, ah, ah, ah
Érdekes látomások, látom mások vagytok
Írj egy zenét, mi nem másolja a Brunot meg a Spaccot
Nem érdekel
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
