|
|
|
Köszönetet mondok mindenemért, ami van
Ami nincs, ami vagyok, ami nem
Lehetnék Drake, lehetnék Eminem
De az még egy copycat lenne a tengeren
Visz az ösztön, visz a beat, téged visz a mentő mert sok volt a cheese
Ez tesó all Hungarian made
(Ez tesó all Hungarian made)
Huszonegyedik századi Marty McFly hoe, ezt már tudnod kéne
A többi meg azt hiszi főszereplő, közben Biff Tannen
Most vettem egy cipőt
DeLeoren lángokat hagyok bárhova megyek
Egyből nyár, de ha akarom az iceommal csinálok telet
Kéne poroltó, a szöveg túl forró
Miért mondod, hogy az öröm az múló
Alig érzek valakit, kéne egy bolygó
DeLorean lekörözi a Chevyd
Nem ugyanazt mondjuk, mint Barry
Mer a többi nem kapta meg a scriptet vagy nem tudom
Mert, amit hoznak az kevés
Nem csak én, saját maguk is veszély
Mert nincs náluk drive, nincs náluk szenvedély
Desh elvisz, mert azt hiszi rád, hogy szemét
És sajnálom, nem hiszem el, hogy van olyan személy
Aki téged hallgat, nem teheti komolyan
Vagy csak leköti minden, mint macskát a gombolyag
Kérlek nézd el, annyira nem érdekelsz
Nem vagyok ilyen, csak ma így keltem fel
Marty, Marty fly
Marty, Marty fly
Marty, Marty fly
Marty, Marty fly
Néha azt érzem túl gyorsan megyek
Nem lehet visszafogni
Az idő meg telik el
Csak ez tud lekörözni
Nem kell a negativitásod
Carpe diem, azé a szerencse, aki bátor
Nap fele repülök, abból soha nem volt gond
És csak annyit látsz, hogy zuhanok, mint Ikarosz
Marty, Marty fly
Marty, Marty fly
Marty, Marty fly
Marty, Marty fly
Ja, ja, repülök
Míg nem az a nevem, hogy Ikarosz
Ja, ja, repülök
Míg nem az a nevem, hogy Ikarosz
Ja, ja, repülök
Míg nem az a nevem, hogy Ikarosz
Ja, ja, repülök
Míg nem az a nevem, hogy Ikarosz
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
