|
|
|
Ez valami új
Ez valami új és nem kimutatható
Mindig az újért törekszünk aztán nosztalgiázunk,
Fejest ugrunk az ismeretlenbe és a jót várjuk, imádkozunk (hah)
És egy esélyem van arra, hogy ezt az egészet jól csináljam
Tisztának kell maradnom, felvállalnom a problémákat,
Válaszokat kell keresnem arra a sok kérdésre,
Amik évekig halmozódtak és most szépen sorban dőlnek le
A pillérei az életemnek és így még több kérdésem lesz
Hogyan építem újra úgy, hogy az nekem szép legyen?
Mert körülöttem beton betonra épül
De jó ez a City Bop
Ez marad mindenkiben végül
Esküszöm ezzel kicsinálsz
Az őseid hibáihoz fel kell élned,
Remélve kijavítod őket, amiket csináltak régen
Hát nem tudtad, hogy a legendák örökké élnek?
De ha hívnak menni kell, mikor elvakítanak a fények
Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap
De miért kellett ilyen gyorsan bekövetkeznie? (Átértem)
Nagybetűs, nagybetűs (Nem is szólhatsz hozzám)
Az élet ahogy ismerem hamis,
Falai egyenként dőlnek le
Nagybetűs, nagybetűs
Mert mindig kell több, mindig kell nagyobb
Pedig mikor minden kisebbnek tűnt akkor szimplább volt
Repülök a Nap fele, abból soha nem volt gond
(Repülök a Nap fele, abból soha nem volt gond)
Ja, rohadt nagy tévé, alacsony koleszterin, kocsi
Az életet válaszd bro, pont azt, mint mindenki (Ah)
Vannak szabályok, amik szerint kell játszanod,
Ne ne kérdezz, csak bólogass, amúgy is más útra nem térhetsz
Ja, az egészet bebisztosítom, addig amíg tudom
Szürke, mint a beton, lélegzetért kapkodsz
Mintha lefutottál volna egy maratont,
Komoly minden baj, nagyobb minden aggodalom
Semmi sem úgy történik ahogy akarod
Ez bazzeg nagybetűs, mert amit én csinálok az nagy
A lelkem lakatához a kulcs le van árazva, de csak ma
Az ajánlat addig érvényes míg meg nem gondolom magam
Ja tesó átértem, áttértem, életem átértékeltem
És átéltem milyen mikor az életed irányítja pár négyzet,
Már értem
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
